2012. november 02., 10:432012. november 02., 10:43
Csupán egy hét telt el azóta, hogy a hatóságok százas nagyságrendben csaptak le korrupt vasutasokra – a szálak persze a felsőbb szintekig vezetnek –, és most az ország három legjelentősebb bankjának vezetőiről derült ki, hogy meglopták saját pénzintézetüket. Ráadásul az ügyészek szerint üzelmeiket a gazdasági tárca néhány illetékese, valamint a hitelgarancia-alap vezetője fedezte.
Az ügy már csak azért is felháborító, mert ha valaki már vett fel akár csupán egy-kétezer lejes hitelt is, tudhatja, milyen, néha szinte megalázó ellenőrzésen kell átesnie ahhoz, hogy hozzájuthasson. A több tízmillió eurós összegeket viszont könnyedén fölvehették a hamis papírokat használó elkövetők – hiszen belülről, a legfelsőbb szintekről kaptak támogatást. A bizalomvesztés veszélye két szempontból is fennáll. Egyrészt a lakosság jelentős hányada dönthet úgy, hogy a jövőben inkább a derékaljban tartja kevéske megtakarított pénzét, nehogy a pénzintézetek – hathatós állami asszisztenciával – megszabadítsák tőle.
De ugyanígy a külföldi befektetők és az Európai Bizottság (EB) bizalma is még inkább meginoghat az országban. Hiszen hogyan ruházzanak be egy olyan helyen, ahol fennáll a veszélye, hogy a bankrablókat épp a hitelintézetek vezetőségi irodáiban kell keresni? Az EB illetékesei pedig már csak azért is elmorzsolhatnak magukban néhány, politikailag mérsékelten korrekt megjegyzést, mert a gyanú szerint az ügy uniós forrásokat is érinthet.
Kérdés, hogyan kezelik most az illetékes hatóságok és a kormány az ügyet – bár Brüsszel utóbbiban sem feltétlenül bízik, lásd a főügyészek kinevezési folyamatával kapcsolatban megfogalmazott kifogásokat. Így hát fennáll a veszélye, hogy bármit is tesznek, és bármilyen szigorúan is vonják felelősségre a vétkeseket, az ország hitelessége nehezen állítható helyre, sem belföldön, sem külföldön nem lesz könnyű eloszlatni azt a meggyőződést, hogy Romániában a legnagyob törvénytelenségek első számú felelőseit az állami intézmények berkeiben kell keresni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok