2012. november 02., 10:432012. november 02., 10:43
Csupán egy hét telt el azóta, hogy a hatóságok százas nagyságrendben csaptak le korrupt vasutasokra – a szálak persze a felsőbb szintekig vezetnek –, és most az ország három legjelentősebb bankjának vezetőiről derült ki, hogy meglopták saját pénzintézetüket. Ráadásul az ügyészek szerint üzelmeiket a gazdasági tárca néhány illetékese, valamint a hitelgarancia-alap vezetője fedezte.
Az ügy már csak azért is felháborító, mert ha valaki már vett fel akár csupán egy-kétezer lejes hitelt is, tudhatja, milyen, néha szinte megalázó ellenőrzésen kell átesnie ahhoz, hogy hozzájuthasson. A több tízmillió eurós összegeket viszont könnyedén fölvehették a hamis papírokat használó elkövetők – hiszen belülről, a legfelsőbb szintekről kaptak támogatást. A bizalomvesztés veszélye két szempontból is fennáll. Egyrészt a lakosság jelentős hányada dönthet úgy, hogy a jövőben inkább a derékaljban tartja kevéske megtakarított pénzét, nehogy a pénzintézetek – hathatós állami asszisztenciával – megszabadítsák tőle.
De ugyanígy a külföldi befektetők és az Európai Bizottság (EB) bizalma is még inkább meginoghat az országban. Hiszen hogyan ruházzanak be egy olyan helyen, ahol fennáll a veszélye, hogy a bankrablókat épp a hitelintézetek vezetőségi irodáiban kell keresni? Az EB illetékesei pedig már csak azért is elmorzsolhatnak magukban néhány, politikailag mérsékelten korrekt megjegyzést, mert a gyanú szerint az ügy uniós forrásokat is érinthet.
Kérdés, hogyan kezelik most az illetékes hatóságok és a kormány az ügyet – bár Brüsszel utóbbiban sem feltétlenül bízik, lásd a főügyészek kinevezési folyamatával kapcsolatban megfogalmazott kifogásokat. Így hát fennáll a veszélye, hogy bármit is tesznek, és bármilyen szigorúan is vonják felelősségre a vétkeseket, az ország hitelessége nehezen állítható helyre, sem belföldön, sem külföldön nem lesz könnyű eloszlatni azt a meggyőződést, hogy Romániában a legnagyob törvénytelenségek első számú felelőseit az állami intézmények berkeiben kell keresni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok