2012. november 05., 08:552012. november 05., 08:55
A valóságban viszont szó sincs ilyesmiről – ezt sajnos sokan tapasztaltuk már. Az egyesek és kettesek agyoncsépelt kérdéskörének újabb hullámvetése. Nem is ezen akarok morgolódni, mert fanarióta világunkban úgysem volna semmilyen foganatja. Hanem inkább azon, mivé is lett röpke néhány esztendő alatt a jog: zsarolási eszközzé. Igen, zsarolás, ismétlem – és ezt vállalom is bármilyen törvényszék előtt. Ügyvédek hadát sem fogom igénybe venni, mivel ha nincs is sok érvem, de azok eléggé ütősek.
Csúcsérvem az lesz, hogy az arrogáns volt-van-lesz hivatalnokok kizárólag saját előjogaikként kezelik a jogrendszert, vagyis azt gondolják, hogy a pereskedéssel csakis őméltóságaik fenyegethetnek, tőlük el- és beszámolást kérni lehetetlenség. Aki egy kicsit jártas a történelemben, annak rögtön a hűbérvilág ugrik be – abszolút jogosan. Vagyis visszavedlettünk volna jobbágyokká? Valahogy úgy. Még szerencse, hogy ezeket az anakronisztikus törekvéseket sokan már időben észlelik.
Odáig persze még nem jutottak, hogy cselekedjenek a feudális úrhatnámság ellen, de a passzivitás, már az is valami: egyik fülükön be a fenyegetés, a másikon ki. (Lám, micsoda szerencse a két fül! A sztereohallás mellett az agyi átjárhatóságot is pompásan biztosítja!) Magyarán: tudomást sem vesznek a fenyegetőzésről. Így lesz a szépen kialakított előjogból bádogfityegős hátrány. Újabb perrel zsaroló galambot nem mernek röptetni ugyanazon személy ellen, mert félnek – félnek még csak bele is gondolni, mi volna, ha törvény elé mennének. És ha véletlenül nem az ismerős ügyésszel, bíróval találnák magukat szemben, hanem olyanokkal, akiknek sem a rokonait, sem a barátait-szomszédjait nem ismerik, nem tudnak róluk semmit.
Sem azt, hogy mit ennének-innának szívesen, milyen színű hajat és szemet néznek a legnagyobb kedvvel, milyen derék- és mellbőség az igényük. Akkor pedig bármi bekövetkezhet, akár még az alperes is nyerhet jogerős ítéletet. Ez pedig előbb-utóbb a hűbéri világ végét jelentené. Hogy másutt már réges-régen véget ért?! Igen, tudom, másutt már réges-régen.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.