2012. november 08., 08:272012. november 08., 08:27
Az, hogy az Egyesült Államok és a világ számára jó vagy rossz, hogy ő győzött, annak nyomán dől majd el, hogyan kezeli a problémákat, amelyek a súlyos államadósságtól a munkanélküliségen át az ország világpolitikában betöltött pozíciójának megingásáig terjednek.
Demokrata elnökként sok esetben jellegzetesen baloldali, az államnak a polgárok életében nagyobb szerepet szánó politikát folytatott, és az eddigi ígéretek alapján ez a gyakorlat folytatódni fog. (Ellentétben a republikánus Romneyval, aki üzletemberként a klasszikus laissez faire-kapitalizmus híve, és talán éppen ez az egyik ok, amiért veszített, hiszen a Wall Street egyes hírek szerint őt látta volna szívesen a Fehér Házban, márpedig arról a Wall Streetről van szó, amely a világgazdasági válságot okozta.)
A munkanélküliséget állami beruházásokkal szorítaná vissza, megnyirbálná a cégek adókedvezményeit, és a külföldön harcoló amerikai csapatok létszámának csökkentése révén megtakarított összegeket is a gazdaság élénkítésére költené. Mindez jól hangzik, azonban kérdéses, hogy milyen mértékben valósítható meg a fojtogató államadósság béklyójában. A bankóprés beindítása még tüneti kezelésnek is kevés lehet, ráadásul a deficitet eddig készségesen finanszírozó Kína korábban figyelmeztette Washingtont: konkrét megoldást vár az adósságproblémára.
Egyértelmű, hogy Peking nagyon nem szeretné, hogy Washington infláció gerjesztésével „csökkentse” államadósságát. Ha már Kína: Washingtonnak kezelnie kell azt a helyzetet, hogy a világ ismét többpólusúvá válik, és a nagyok asztalánál Kína mellett Brazília és persze Oroszország is helyet követel magának. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint nemigen tudja, mihez kezdjen Iránnal és Szíriával – a közvetlen katonai beavatkozás ma nem opció, de az ország tekintélyének megőrzése is fontos. Egyik sem kis probléma – csak remélni tudjuk, hogy Obama képes lesz megbirkózni velük. Hiszen döntései az egész világ jövőjét befolyásolják majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok