• Vélemény

Ülnek velem szemben, huszonvalahány ifjú ember. Figyelnek is, egyik ide, másik oda. A legtöbben arra, amiről beszélünk. De van, akinek jobb dolga akad: keze a pad alatt, ujjai fürgén nyomogatják a telefont. Arca fel-felragyog.

Salamoni bölcs döntést hozott XVI. Benedek pápa, amikor arról határozott, hogy a hónap végén lemond tisztségéről, s átengedi Szent Péter trónját valakinek, aki reményei szerint jobban el tudja látni az egyházfői teendőket.

Bár az elmúlt napokban sokan azt jósolták, hogy a székely zászló körül egy hete kirobbant, államközivé terebélyesedett adok-kapok hamarosan elcsitul, a román hatóságok képviselőinek nyilatkozatai, intézkedései egyáltalán nem ebbe az irányba mutatnak.

Lassan rendeződnek Szatmáron az etnikai viszonyok annak ellenére, hogy az utóbbi időben vészesen degenerálódott a helyzet – a magyarok a románokkal összejártak, előbbiek saját nyelvükön karattyoltak miséken, sőt néha hivatalos helyen is egy-egy „kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok” erejéig, nem is beszélve a vészesen gyakorivá vált vegyes házasságokról.

A székelyzászló-botrány kapcsán több fórumon is napvilágot látott az a vélemény, hogy a magyar szimbólum elleni támadássorozat, illetve a magyarellenes hangulat szítása kapcsolatban áll a Ponta-kormány régiósítási szándékával.

Minket nem igazán érdekel a farsang, mert itt egész évben áll a bál, de hogy ne érje szó a ház elejét, a világ nyugatibb tájai felé udvariasságot mutatva mímeljük az össznépi farsangolást, helyesebben alakoskodást – vagy mondja mindenki úgy, ahogy neki jobban tetszik.

Az ország valós bajairól hivatott elterelni a figyelmet a Bukarestből irányított székelyföldi zászlóháború. A mondvacsinált ügyet csúsztatásokkal, hamisításokkal, sőt hazugságokkal megfűszerezve tálaló televíziók műsora láttán a kétharmadhoz közeli többségű kormányzat felszusszanhat, hiszen a valós gazdasági és társadalmi gondokra nincs megoldása, sem pénze, a magyarokkal szembeni izmozással ködösítve a tisztánlátást.

Hogy stílszerűek legyünk, a 2010-es internetes gerillakampány-videója alapján csak Szanyi kapitányként emlegetett Szanyi Tibor az utóbbi időben úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú.

Bajor Andornak nincs helye Nagyváradon. Nemhogy a belvárosban, de még a külváros külvárosában sem. Így döntött a város román többségű önkormányzata, miután ezt kérték egy városszéli, amúgy aszfaltozatlan utcácska lakói, akik az iskolában vélhetően mind a tolerancia kifejezés, mind a helyi születésű, közismert művészek tanításakor hiányoztak (vagyis ami valószínűbb: utóbbi esetben nem hiányoztak, csak vélhetően más, távoli településen...

Gondolom, nem csupán e sorok szerzője van úgy vele, hogy akkor lepődött volna meg, ha a bukaresti kormány nem hisztérikusan reagál Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kijelentésére, miszerint a székely zászló betiltására vonatkozó igyekezet szimbolikus agressziónak tekinthető a romániai magyar közösség ellen.

Ezt a „betegséget” leginkább kövületnek kellene mondanunk: makacsul ellenáll az időnek, se gyógyulni, se eltűnni nem akar. Igaz, hogy akiknek módjában állna, azok sem tesznek az orvoslásáért semmit, illetve csak úgy tesznek, mintha tennének, pedig erről szó sincs.

Románia területén már a 2007-es csatlakozást megelőzően is büszkén lobogott megannyi helyen az Európai Unió zászlaja: a kék háttéren megjelenített, 12 ötágú aranycsillag alkotta kör az oly sokáig csak áhított nyugati életforma egyik jelképévé vált.

Ellepték Árkost a turisták. Sétálnak, szánoznak, lovagolnak, kotnyeleskednek, bámészkodnak. Mi meg kicsit bárgyún, de nagy jóindulattal mosolygunk rájuk, hogy még jöjjenek máskor is, foglaljanak szobát, vásároljanak mézeskalácsot, jó pénzért zötykölődjenek szekérrel, szánnal, igyák sajtárból a frissen fejt tejet, és rágcsálják a kukacos potyolt almát, annak boldog tudatában, hogy az bio.

Bár Victor Ponta tavaly nyári brüsszeli látogatásához képest látványosan enyhült a feszültség az Európai Bizottság és a román kormány között, azért attól távol áll még az ország, hogy fellélegezhessen, és azt mondhassa: most már minden rendben.

Örültem, amikor bármilyen vonalkódos számlát már nálunk is ki lehetett ugyanabban a bankban fizetni: ha az ember kifogta a kellő pillanatot, amikor se túl korán, se túl későn nem volt, simán elintézhetett egy csomó mindent.

Fölöttébb gyanús, milyen könynyedén vetett véget a Ponta-kormány a Kovászna megyei prefektus második mandátumának, és nevezte ki államtitkárnak a védelmi minisztériumban, „megszabadítva” Háromszéket a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült kormánybiztostól.

„A forduló meglepetését a HSC Miercurea Ciuc produkálta, mely iramos, jó játékkal 3-2-re legyőzte a Mol Liga tabelláját toronymagasan vezető Dunaújvárost. A román hokisok találatait Mihály, Kmit és Becze szerezte. Jelesre vizsgáztak a Miercurea Ciuc szurkolói is, akik a találkozó végén kedvenceikkel együtt énekelték országuk himnuszát. A ciuci klubvezetés ismét bebizonyította, hogy jól választott, amikor a csapat kispadjára a finn Timo Lahtinent és a...

Az utóbbi hetekben – az MSZP kolozsvári elnökségi ülése, az ellene tartott demonstráció és szocialista pártelnök 2004. december 5. miatti bocsánatkérésének hitelességét megkérdőjelező vélemények megfogalmazása óta – a budapesti baloldali sajtóban egymást érik a sommás ítéleteket megfogalmazó tudósítások, interjúk és publicisztikák, amelyek nem győznek háborogni amiatt, hogy Erdélyben nem mindenki fogadta testvéri szeretettel, a megbocsátás...