2013. február 14., 08:502013. február 14., 08:50
Megszólítom, zavarba jön és elhadarja, hogy ő nem csinál semmit, kizárólag énrám figyel. Jó, de most már be kellene fejezni a szerelmi üzenetet. Neeem – kockáztatja meg a határozatlan választ. Te nem látod az arcodat, de én igen, úgyhogy, gyerekem, íard oda szépen, hogy szeretlek és pont. Küldd el, s aztán még lesz időd egy kicsit énrám is figyelni. Ez a csonka párbeszéd nem egyszer, nem kétszer hangzott már el, hanem nagyon sokszor, annyira sokszor, hogy amikor rászólok valakire, már előre mondja: tudom, szeretlek, pont. Vagy az osztály mondja neki, kórusban.
És nevetnek hozzá, nem gúnyosan, hanem baráti együttérzéssel. Mert másnap egy másik osztálytársnak kell majd leírnia, hogy szeretlek, aztán pont és elküldeni. Aki szembenézett már egyszerre huszonvalahány, a felnőttség kapujában álló, az első igazi szerelmet élő ifjúval, az megérti, miért nem lehet a figyelmetlenségükért haragudni rájuk. Hisz figyelnek ők, nagyon is éberen figyelik épp forradalmi változásokat átélő testük-lelkük minden rezdülését.
És közben még arra is intenzíven gondolniuk kell, hogy vajon szívük vitéz legénye vagy tündérilonája most éppen mit csinálhat. Már megkapta az üzenetet, de vajon az ő tanára engedi-e, hogy belepillantson, netán végig is olvassa? Mert ha nem, akkor várni kell a szünetig a válaszra, addig pedig van még hosszú huszonkét perc. Végtelen idő! Esetleg egy újabb üzenet? Hogy örülne, ha látná, mennyire várja a választ. Mennyire hiányzik neki, hogy számolja a perceket a délutáni talizásig. Milyen jó a padtársnak, csak a folyosó másik végéig kell elszaladnia, minden szünetben együtt lehetnek...
Amikor pár perc múlva ránézek, arca már nem ragyog, csak bámul maga elé, szinte látom a vállát nyomó rengeteg gondot. Rossz hír? – kérdezem. Nem, nem – hárítja el a kíváncsiskodást, én pedig már bánom, hogy tolakodtam. Nincs mit kutakodnia egy kutyafejű tanárnak az ő gyönyörű érzéseik között. Amihez hasonló nem volt és nem lesz soha az életben. Mennyire így van! Nem, nem lesz. Ilyen igaz, ilyen szép... Amihez annyi is elég, hogy „szeretlek!”. Aztán pont és máris repülhet az üzenet – a címzett szívének kellős közepébe!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok