2013. február 08., 09:422013. február 08., 09:42
A lakók indoklása tökéletesen méltó egy 21. századi, multikulturalitásával kérkedő, művelődési hagyományaira méltán büszke, amúgy európai uniós tagállamban található, közép-európai városhoz: az az utca, amelyikben ők laknak, csak ne viselje semmilyen gyanús magyar alak nevét.
Mondjuk, ez legalább jelzi, hogy a legkevésbé sem személyes a dolog, nem azért lázadt fel a miniatűr utcácska mintegy harminc háztartása a városban 1927-ben született Bajor Andor ellen, mert kiskorukban meghatározó traumát okozott az Egy bátor egér viszontagságai című gyermekregény néhány fordulata, vagy esetleg azért, mert úgy értékelik, hogy az író humoros írásai nem ütik meg a Showder Klub színvonalát. Szó sincs erről: csupán az a bajuk vele, hogy magyar volt.
Az utcanév megmentésének érdekében esetleg meg lehetett volna kísérelni beadni nekik, hogy nem is magyar író volt, hanem német, hiszen a nevében is benne van, hogy bajor. Amennyire fogalmuk lehet bármely magyar vagy német (és megkockáztatjuk: román) író életrajzáról és egyéb paramétereiről, talán még be is vették volna. De most már mindegy: a kis, falusias, kertes házakból álló környéken található utca a továbbiakban a Veterán utca nevet viseli majd, ami lássuk be, igazságos, hiszen veteránból még Váradon is több van, mint Bajor Andorból, így valósul meg a marxi elmélet, miszerint a mennyiség előbb-utóbb minőséggé válik. Vagy nem, de mindenképpen végképp eltörli azt, ami korábban volt.
Na jó, azért ne legyünk igazságtalanok: az eddigi helyett az ígéretek szerint egy másik, névtelen utcát neveznek el a veteránok által legyőzött Bajor Andorról. Aztán reménykedjünk, hogy nem kell onnan is továbbköltöznie, mert a lakók szerint az utcához az ő nevénél mégis sokkal jobban illene – valamely mai hős után – például a Kulturálatlan kirekesztő vagy Az ismeretlen betelepített elnevezés.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.