2013. február 01., 09:322013. február 01., 09:32
Az MSZP-hez közel álló két budapesti napilap, illetve a riportereinek megszólaló interjúalanyok szinte már az RMDSZ elnökségéhez címzett feljelentésként ható stílusban méltatlankodnak azon, hogy a szövetségen belül olyan szervezetek is vannak – konkrétan a háromszéki –, amelyek nem nézik jó szemmel a szocialistákkal való kvaterkázást, sőt vezetőik nyíltan kijelentik, hogy ők a Fidesz politikáját érzik közelebb magukhoz.
Legutóbb a Népszabadság „Burjánzik az intolerancia” címmel közölt interjút egy, az MSZP látogatását pozitívan értékelő kolozsvári egyetemi tanárral. (Amivel semmi bajunk, mindenkinek jogában áll azon pártot szívesen fogadni, amelyiket akarja, és azzal szemben ellenszenvet táplálni, amelyikkel neki tetszik.) Az interjúalany többek között úgy fogalmaz: a székelyföldi társadalom mentálisan is egyre zárkózottabb. Emiatt burjánzik az intolerancia.
Másik megállapítása, hogy nem az a gond, hogy ne lenne kellő számú szocdem vagy liberális érzelmű erdélyi magyar, csak nem az MSZP-hez vagy valamely liberális kezdeményezéshez kötődnek. Nos szögezzük le: valóban ostoba az, aki szerint az erdélyi és partiumi magyar társadalom monolitikus, és birkamód egységesen rohan majd a Fideszre szavazni, amiért az könnyített állampolgárságot adott. Mint minden társadalomban, itt is vannak jobbosok, balosok, liberálisok, valamint szélsőjobbosok és -balosok. (Jelen sorok szerzője is liberálisnak tartja magát – olyan konzervatív liberálisnak, aki baloldalra nem szavazna, de például azt sem szereti, ha egy jobboldali párt baloldali gazdaságpolitikát folytat.)
Csak hát úgy vannak vele, hogy az MSZP által eddig képviselt nemzetiségi politika és a kimúlt SZDSZ nemzeti ügyekben tanúsított érdektelensége és érzéketlensége miatt (mely szellemiség azért a magyar politikum és közélet egy részében még tovább él) ezen alakulatokat, illetve az általuk képviselt szellemiséget hiteltelennek tartják. Az meg, hogy a korlátlan információáramlás, az egyre nagyobb számban fogható televíziós csatornák és a falvakban is elérhető széles sávú internet korában hogyan lehet egy közösség egyre bezárkózóbb, megint csak érdekes megállapítás – nem is firtatnánk, milyen érvekkel megalapozható.
Valahogy ugyanis az az érzésünk, nem is ez volt a fontos – hanem az, hogy legyen egy ürügy „befele forduló intoleránsozni” azokat, akiknek ugyan eszük ágában sincs senkit sehonnan kirekeszteni, csak nem vevők az MSZP meakulpázására, nem érzik úgy, hogy a balliberális gondolkodásmód róluk, nekik szólna, sőt emellett még konzervatívnak vagy jobboldalinak is merészelik magukat nevezni. Döntsék el az olvasók, a két hozzáállás közül melyik tekinthető intoleránsnak.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.