2013. február 11., 07:382013. február 11., 07:38
Egyszóval farsang, de ne gondoljon senki kivonulásra, utcai hajcihőkre, nem, inkább olyan ez, mint a mesebeli okos leány, hogy volt is, meg nem is, jött is, meg nem is, hozott is, nem is. Vagyis mi csak úgy halkan, szőr mentén, a velencei karneválokon is nagyon kedvelt, kacér kis félmaszkokat öltve tetszelgünk: álcázzuk magunkat a demokrácia élcsapatának vagy legalábbis a szabad sajtó bajvívóinak. Holott az eltelt huszonhárom esztendőben alig-alig volt olyan időszak, amikor a sajtó valóban szabadnak tudhatta magát.
Sajtó alatt természetesen a komolyabb kiadványokat-adókat értem, amelyek nem kizárólag altesti problémák taglalásában, mások zsebének feltúrásában, heveskedő ifjak és féltékeny párok pofozkodásában jeleskednek – annak ellenére, hogy az említett, „komoly” orgánumokból egyre kevesebb található a prérin. De most nem is a sajtókínálat bírálatával foglalkoznék, hanem a mindenkori választott és/vagy kinevezett méltóságok kritikafóbiájával. Ők ugyanis kizárólag a dicséretet fogadják el, a legenyhébb bírálatra is azonnal a mennyezetig ugranak és támadást, árulást ordítoznak.
A jelenlegi államelnök egészen odáig merészkedett, hogy az állambiztonságot fenyegető tényezőnek kiáltotta ki a sajtót. És mondta mindezt addig az uniós párttársainak, mígnem azok el is hitték, vagy úgy tettek, mintha elhinnék és megfeddték a hazai sajtót. Úgy egészében, ahogy van, nem nevesítették az egyik vagy másik újságot, tévéadót, de feltehetőleg nem a szigorúan felnőtteknek szóló fényes kiadványoknak üzenték, hogy biggyesszenek már legalább egy fügefalevelet a kényesebb testrészekre. Nem, az üzenet általában a közügyek apró-cseprő tényeinek, az igazságszolgáltatás igazságtalanságainak feltárására irányult, figyelmeztetve, hogy hátrább az agarakkal. Csaholni még lehet, de nem túl hangosan, harapni viszont tilos. Szájkosár kötelező! Hogy az nem demokratikus? Dehogynem, csak jó bőre kell szabni. Mintha csak egy jópofa félmaszk volna. Utóvégre farsang van, alakoskodhatunk kedvünkre! A félmaszk is jó álca, s ha bárki felismerné a mögötte megbújót, nyugodtan rá lehet fogni, hogy nem látott jól.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.