2013. február 03., 20:312013. február 03., 20:31
Codrin Munteanu eltávolítása teljesen természetes döntésnek számítana egy olyan országban, ahol a központi hatalom nem tűri el, hogy területi képviselője folyamatosan hergeli egy kisebbségi közösség tagjait – még akkor is, ha ez a közösség az adott régióban többséget alkot.
Erős kételyek merülnek fel viszont annak kapcsán, hogy a román balliberális hatalom hirtelen megelégelte volna háromszéki helytartója ámokfutását. Ellenkezőleg, a kormány minden valószínűség szerint helyeselte, hogy a prefektus hadat üzent a magyar feliratoknak és a székely szimbólumoknak, hogy sorozatosan megtámadta a bíróságon a különböző intézmények magyar elnevezéséről, a magyar nyelvű feliratozásról szóló önkormányzati döntéseket, vagy hogy román zászlóval takartatta el a Székelyföld feliratot Sepsiszentgyörgyön. Ha nem így lenne, Constantin Niţă miniszter nem tartja fontosnak leszögezni az új prefektus hétvégi beiktatásakor, hogy a román kormány számára tárgyalási alap sem lehet a területi autonómia kérdése. Mircea Duşa védelmi miniszter pedig nem fenyegette volna „kemény intézkedésekkel” azokat a székelyföldi elöljárókat, akik „előnyben részesítik más nemzetek jelképeinek használatát a románnal szemben”, sőt valószínűleg ódzkodott volna attól az ígérettől is, miszerint a bukaresti hatalom mindent elkövet a jövőben, hogy kiiktassa a közbeszédből az önrendelkezés témáját.
A kutyából nem lesz szalonna alapigazságát a román politika autonómiaellenességére átültetve joggal merül fel tehát a kérdés: miért engedett mégis Victor Ponta az RMDSZ hónapokkal ezelőtt, választási kampányszlogenként is megfogalmazott követelésének? Hiszen a székelyföldi románok érdekvédelmét ellátó fórum a napokban óva intette a kormányfőt a „magyar irredentizmus elleni küzdelem zászlóvivőjének”, a románság kovásznai „védőangyalának” nevezett Munteanu eltávolításától. Jó lenne tudni azt is: vajon mit kap(ott) ezért cserébe Ponta az RMDSZ-től?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok