2013. február 06., 07:452013. február 06., 07:45
Azt is megszoktuk, hogy kuriózumként tekintenek ránk, kicsit furcsállva és gyanakodva, de széles mosollyal, ami már meszsziről jelzi, barátsággal jöttek, mi se bántsuk őket. Nem mondom, kényelmetlen, mikor úgy bámulnak, mint a rezervátumban a békepipáló indiánt, de meg lehet szokni.
Már azon is töprengtünk, hogy esetleg rájátszhatnánk, például betűzhetném a filézőkést a csizmaszárba, csak még nem jöttem rá a módszerére. A turisták románok, örülnek, hogy nálunk minden olcsóbb, mint a Prahova völgyében, és hogy kenyeret se kell vegyenek a boltban, kockáztatva, hogyha románul kérik, nem kapnak, mert a panziós néni ellátja őket minden földi jóval. Azért óvatosan járnak-kelnek, magyart eddig csak tévében láttak, jót s rosszat is hallottak rólunk, ezért kedvesen integetnek, köszönnek, jelzik, hogy ők szeretik a magyarokat, volt már magyar szomszédjuk, barátnőjük, vagy az anyukájuk egyszer egy magyar nénitől tanult kalácsot sütni.
Szóval kölcsönösen túl kedvesek vagyunk, mint a másnapos haverok, akik nem emlékeznek, hogy az éjszaka nem sértegették-e vérig egymást. Vonzerőnket sokszorozza a nyolc hónaposan hatvankilós Sámán, aki újfundlandi, olyan mint egy jól megtermett medvebocs, barátságos és játékos. Jönnek a turisták és álmélkodnak, nézik elölről-hátulról, simogatják, majd fényképezkednek vele, egyenként és csoportosan, és üljön le, és most álljon, és most álljon két lábra, hogy lássák az otthoniak is mekkora, és most forduljon, és most lógassa a nyelvét, most vicsorítson, és most ne. Sámán pedig jámboran tűri, általában még örül is, hogy mennyi kedves ember, és őt mennyire szeretik.
Egyszer azonban megrettent a különben kötélidegzetű eb, mert a szokásos szereplésre egy csoport fejhangon visító asszonyság próbálta rávenni. Elveszetten forgolódott, amikor az egyik hölgy enyhén irritáltan ránk szólt: ez a kutya miért nem ért románul? Konfliktuskerülésből a kutyát és elfeketedett tekintetű gazdáját vonszoltam tovább, aki sötéten morogta maga elé: kicsit arrébb az erdőben a medve, na az ért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok