2013. február 11., 07:402013. február 11., 07:40
Egyesek szerint a kabinet az etnikai konfliktus ébren tartásával próbálja elterelni a polgárok figyelmét arról, milyen érdeksérelmek érik őket, amennyiben a kormány azon tervezetét ültetik gyakorlatba, miszerint az életképtelenségüket már eddig is bizonyító, jelenlegi fejlesztési régiókat ruházzák fel közigazgatási hatáskörökkel.
Másrészt a magyarellenes hangulatkeltéssel alapoznák meg a közvélemény előtt annak „szükségességét”, hogy ne jöhessen létre olyan régió, amelyben a magyarok többségben vagy igen jelentős arányban vannak jelen.
Nos, ebben nem szeretnénk ítéletet mondani, az azonban kijelenthető: az, ahogy a Ponta-kormány a zászlóügyhöz viszonyul, elárulja, mennyire gondolja komolyan a regonalizációhoz elengedhetetlenül szükséges decentralizációt, vagyis azt, hogy a helyi közösség életét érintő döntések ne a központban szülessenek meg.
Hiszen miről is szól a mostani konfliktus? Arról, hogy egy helyi közösség úgy döntött: közösségi identitását a szimbólumok terén is ki óhajtja nyilvánítani, ennek pedig egyik legalapvetőbb módja a saját zászló használata, amely a vexillológia évszázados hagyományait alkalmazva tartalmazza a közösség történelmi jelképeit. Ez ellen azonban a központi kormány helyi képviselői, a prefektusok hadjáratot indítottak. Márpedig ahhoz még egy nem regionalizált államban sincs köze a központnak, hogy egy helyi közösség milyen szimbólumokat használ, főleg, ha azok történelmi gyökerűek. Már ha nem diktatúráról van szó. Ha pedig csak a magyarok szimólumait nem engedélyezik, akkor egyértelmű diszkriminációval állunk szemben. Arról nem is beszélve, hogy eleve önellentmondás központilag régiókat kialakítani úgy, hogy nem kérdezik meg népszavazás útján minden egyes megye lakóit arról, melyik régióhoz szeretnének tartozni. Igazi caragialei helyzet ez, ami jól illusztrálja a kormány hozzáállását: legyen decentralizáció meg szubszidiaritás, de nehogy már ne mi működtessük központilag.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok