2013. február 13., 10:262013. február 13., 10:26
„Képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak” – indokolta hihetetlen egyszerűséggel, hogy feltételezhetően hosszas megfontolás és imádkozás után miért jutott erre a következtetésre. Mint ahogy ez hasonló helyzetekben lenni szokott, sokan reagáltak lépésére rosszindulatúan.
Akadt, aki azt feltételezte, hogy a szentatyát visszaléptették, hogy helyet engedjenek más érdekeket képviselő egyházfőnek, megint mások meg azzal álltak elő, hogy a pápa a pedofil papok, illetve a vatikáni bank körüli botrányok miatt döntött úgy, hogy rendezze inkább más ezeket a fölöttébb kellemetlen ügyeket.
Gondoljon mindenki, amit akar, a lényeg most az, hogy milyen vezetője lesz – várhatóan már húsvétra – a világot keresztül-kasul beszövő római katolikus egyháznak. Tulajdonképpen az erről szóló találgatások már XVI. Benedek megválasztásakor megindultak, egyes brit fogadóirodáknál már azóta lehet fogadni a következő pápa kilétére. Bár elméletileg valamennyi bérmálkozott katolikus férfi betöltheti a tisztséget, kevés az esélye annak, hogy megszakadjanak a vatikáni hagyományok, s ezúttal is ne egy bíboros üljön be a pápai székbe. (Tény, hogy a „potenciális” esélyesek között olyan embereket is találunk, mint Bono, a U2 rockzenekar frontembere; igaz, az ő neve minden évben felmerül a béke-Nobel-díj kihirdetésének időpontja tájékán is.) Hogy afrikai vagy latin-amerikai, olasz vagy kanadai lesz a következő egyházfő, igen nehéz megjósolni. S számunkra igazából most nem is ez a fontos. Erdélyből vizsgálva a kérdést elsősorban az az igény fogalmazódik meg a leendő szentatya irányába, hogy elődeinél vehemensebben szálljon síkra az itt élő magyar katolikus hívek érdekeiért, s minden diplomáciai óvatosságot félretéve, látogasson el egyszer a csíksomlyói pünkösdi búcsúra.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.