• Vélemény

Terhességszimulátort fejlesztett ki egy fiatal japán professzor a célból, hogy növelje férfitársai empátiáját a várandós nőkkel szemben.

Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt 23 év során látszólag kevés eredménnyel járt az erdélyi magyarság, a közösséget képviselő politikai-társadalmi szervezetek, illetve a mindenkori román hatalom között dúló autonómiavita.

Ha már Bukarestet nem sikerült meghódítania a Nagy-Románia Pártnak, akkor Moszkvát vette be. Az történt ugyanis, hogy a szélsőségesen magyarellenes párt egyik nagyváradi politikusa olyan kitartóan jelentgette fel a Moszkva nevű – magyar tulajdonú és zömmel magyar rendezvényeknek otthont adó, de amúgy abszolút multikulturális – romkocsmát és kulturális központot az önkormányzatnál, hogy az végül csendháborításra hivatkozva egy hónapra bezáratta.

Aki nincs velünk, az nincs – így értelmezhető az RMDSZ döntése, miszerint nem vesz részt azon a március 10-ei autonómiatüntetésen, amelyet a Székely Nemzeti Tanács hívott össze Marosvásárhelyre.

Mondjuk, mondjuk a magunkét, és sokszor észre sem vesszük, micsoda óriási buborékokat eregetünk kifelé az ajkaink közül. Mert jó néhány éve már az a trendi, ha bármihez legalább felsőfokú jelzőt biggyesztünk.

Felbolydult méhkashoz hasonlított a romániai magyar közélet, miután nyilvánosságra került, hogy Szász Jenő, aki a magyar kormány által újonnan létrehozott Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére került, a KMKF múlt hétvégi ülésén olyasmit vetett fel, hogy a szórványközösségek úgy menthetők meg, ha tömbmagyar vidékekre telepítik őket.

A füstölt kolbász veszélyes fegyver. Gyakorlatilag nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A füstölt kolbásznál már csak a disznósajt veszélyesebb a román állam területi egységére nézve, különös tekintettel arra, ha jó sok fokhagymával készül, és bükkfafűrészporral szakszerűen felfüstölik.

Valaki viccelődött, hogy Romániában Victor Ponta a miniszterelnök, de Magyarországon miért pont a Viktor a kormányfő? A szójátéknak onnan nézve van valóságmagva, hogy Pontának az MSZP meghívása nyomán március 9-ére tervezett budapesti látogatása pont a magyar kormánykoalícióval szembeni magatartás erősítését célozza.

Nem szoktam belemélyedni a helyi költségvetés számaiba, mert nem az én dolgom, rám csak az tartozik, hogy szorgalmasan fizessem a kirótt sarcokat. Bocsánat, adót akartam mondani. Aminek fizetéséről olyannyira nem tudok leszokni, hogy talán a másvilágon is azzal fogom kezdeni: mennyi a rám eső szurok ára.

Az erdélyi szórványmagyarság helyzetéről nagyon sokan és sokat értekeztek már, a különböző tanulmányok, cselekvési tervek, politikai nyilatkozatok tárháza pedig csak akkor fog kimerülni, ha már nem lesz miről, kikről beszélni.

Itt az ideje, hogy tisztázzuk, mi a valódi oka XVI. Benedek pápa lemondásának. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hivatalos verzió, mely szerint túlságosan idős, ezért nem tud a követelményeknek megfelelni, csak porhintés. (Ki látott már olyan csúcsvezetőt, aki magától belátja – a mégoly nyilvánvaló – alkalmatlanságát és önként távozik?)

Bár a parlament létszámának felduzzasztása miatti ülésteremgondok és a honatyák juttatásainak csökkentése körüli viták miatt úgy tűnt, a román törvényhozás ennél nevetségesebbé már nem teheti magát, a mostani székelyzászló-vita kapcsán előfordulhat, hogy ez mégis megtörténik.

„Nem nő a távhő fogyasztói ára Nagyváradon” – újságolta legutóbb egy városházi közlemény. A hír persze örömteli, csak azt nem értettem, mitől hír egyáltalán, nekünk ugyanis a firkászképezdében azt tanították, hogy nem az a hír, ha a vonat befut időre, hanem az, ha nem.

Noha mintegy két hete kizárólag a székely zászló ügye tematizálja és befolyásolja a román–magyar kapcsolatok alakulását, jószerint pedig a romániai és magyarországi közbeszédet, az érintettek egyre távolabb kerülnek a megnyugtató megoldástól.

Épp kapóra jött az utóbbi idők szenzációhulláma, mert a hon atyái és anyái szép csendben ki tudták bulizni maguknak a hatalmas jövedelmet.

A román gazdaság gyakorlatilag stagnált az elmúlt év utolsó negyedében. Ehhez képest a kormány számára az egyik legfőbb prioritás az, hogy magyar szimbólumok ellen hadakozzék.

Nyitányként szögezzük le: a csalás rendkívül ocsmány dolog, az üzleti partnerek szándékos átverése kulturálatlan, üldözendő és büntetendő cselekedet.

Alapszabállyal, testületi döntésekkel és önös érdekek irányába mutató szándékkal a közösség ellen. Így jellemezhető tömören az a merevség, amellyel Marosvásárhelyen az RMDSZ-nek a helyi-megyei hatalmat eddig gyakorlók csoportja, illetve az ahhoz közel állók igyekeznek elejét venni a szövetség igazi megújításának szándékát hirdető belső kezdeményezésnek.