„De hát a vírust itthon is elkaphatom” – vonta meg a vállát a kolozsvári repülőtéren a németországi járatra várakozó, több hónapos idénymunkára tartó férfi, amikor arról kérdeztem, nem tart-e fertőzéstől most, a világjárvány idején.
Amilyen erős jelképévé vált az elmúlt évtizedekben nem csupán az erdélyi, hanem az összmagyarság húsvéti ünneplésének az ételszenteltetésre várók ezrei által megtöltött csíkszeredai főtér, legalább annyira döbbenetesen erős szimbóluma lesz az ezúttal üres tér az idei, rendkívüli körülm&am
Amire soha nem volt példa: ezúttal úgy következett be a tanügyi vakáció, hogy szinte észre sem vettük. Így lehetnek ezzel a diákok, a pedagógusok és a szülők is.
Bizonyára mindenki számára ismerős a pillangóhatásként ismert jelenség, amely a közkeletű, bár némileg túlzó meghatározás szerint abban áll, hogy ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Kínában, abból esetleg egy hónap múlva hatalmas vihar támad New Yorkban.
Én, aki vagyok, alul-felül írott, felhatalmazom magam, hogy a következőket leírjam. Kézzel gépbe. Itthonról. Idézett személyként megengedem magamnak, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetben más bőrébe bújjak. Munkavégzés okán megtett, igazolt lakhelyelhagyás.
Talán semmi sem jellemzőbb a romániai közállapotokra, mint hogy a 21. századi normalitás elérésének legalább a megkísérléséhez egy olyan, világméretű vészhelyzetnek kellett bekövetkeznie, mint az immár Romániában is többtucatnyi ember életét kioltó koronavírus-járvány.
Az állam egészének működésén, számtalan szakmai ágazat felkészültségén, hozzáállásán túlmenően talán az egészségügyről nyújtja a legpontosabb látleletet a Romániát is egyre aggasztóbb mértékben sújtó koronavírus-járvány.
Erőteljesen és rohamosan megváltozni látszik mindaz, amiben eddig hittünk, amiről úgy véltük, szilárd és megingathatatlan. És ha vissza is tér majd valaha életünk a régi kerékvágásba, ugyanolyan már nem lesz.
Ennyi bírálat évek óta nem érte az Európai Unió intézményrendszerét, mint a koronavírus-járvány kitörése óta eltelt hetekben. Olaszország és Spanyolország lakossága talán minden eddiginél jobban ki fog ábrándulni az agyonbürokratizálódott brüsszeli központból.
Amíg Raed Arafat kommunikált is, megnyugtatónak tűntek a hatósági intézkedések. Most, hogy az elnök, a kormányfő, a pénzügyminiszter, a belügyi tárca vezetője áll sorban a mikrofon mögött, már csak az orvosi vélemények maradtak hitelesek.
Most a gyerek iskolai igazolásai helyett magamnak írhatom az igazolásokat, ha le akarok menni a boltba – egyesek ezzel a poénnal próbálták a közösségi hálón elütni az élét annak, hogy a héten Romániában is szigorodott a kijárási tilalom.
Két hét telt el azóta, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, miszerint világjárvány szintjére lépett a koronavírus-fertőzés.
Amikor az, ami eddig körülvett bennünket, drasztikusan megváltozni látszik, amikor beláthatatlan ideig tervezhetetlenné válik a jövőnk, akkor úgy tűnik: elérkezett az idő, hogy elgondolkodjunk, mitől kellene megóvnunk a lelkünket.
Miközben a koronavírus-járvány kapcsán az elsődleges feladat a kór terjedésének visszaszorítása, az emberéletek védelme, a pandémia következményei nem csupán az egészségügy, illetve a mindannapi kényelmetlenségek szintjén tapsztalhatóak, de a gazdaság terén is súlyos hatásokkal jár.
Nagyjából másfél percbe telt, míg összeszámoltam: igen, a Föld valamennyi, emberek által lakott kontinense képviselteti magát az otthonomban. Pedig egyáltalán nem vagyok világutazó típus, ahogy mániákus gyűjtögető sem.
Érdemes még legalább egyszer a szélesebb közönség okulására felidézni, milyen ócska trükközéssel tette ismét teljes jogú miniszterelnökké Klaus Johannis államfő és a PNL Ludovic Orban pártelnököt akkor, amikor Romániában is kezdett súlyossá válni a járványhelyzet.
Minden jel szerint messze még a koronavírus-járvány vége, a gazdasági és egyéb következményekről jósolni is felesleges. De az már most nyilvánvaló, hogy a nemzetközi szervezetek intézményes keretei közötti, erősen szabályozott együttműködés gyakorlatilag csődöt mondott.
Olyan időket élünk, amikor jobbára mindenkinek inkább kérdései, semmint válaszai vannak a megváltozott körülmények miatt és a hogyan továbbot illetően: a magánéletben, a módosuló hétköznapokban, szakmai, munkahelyi vonalon is soha nem tapasztalt átalakulásokat élünk meg.
Látogatottsági adatok