Balogh Levente
2020. március 24., 09:052020. március 24., 09:05
2020. március 24., 09:102020. március 24., 09:10
Miközben a koronavírus-járvány kapcsán az elsődleges feladat a kór terjedésének visszaszorítása, az emberéletek védelme, a pandémia következményei nem csupán az egészségügy, illetve a mindannapi kényelmetlenségek szintjén tapsztalhatóak, de a gazdaság terén is súlyos hatásokkal jár.
Közben a szépségiparban dolgozó egyéni vállalkozók – fodrászok, masszőrök – kényszerszabadságra vonultak mindenfajta bevétel nélkül. És akkor még nem beszéltünk a vendéglőkről, szállodákról, amelyeknek az idei számításait teljesen keresztülhúzta az embereket otthonaikban való megbújásra kényszerítő járvány.
Ebben a helyzetben – mivel abban nagyjából minden normálisan gondolkodó ember egyetért, hogy elejét kell venni a még nagyobb visszaesésnek és a gazdaság teljes bezuhanásának – a kormányoknak kell meghozniuk a súlyos gazdasági visszaesés megakadályozását szolgáló intézkedéseket, miközben az Európai Unió központi döntéshozó szerveire is jelentős szerep hárul. Az első, állami szintű intézkedéseket máris gyorsan meghozták.
Az egyik legradikálisabb döntést a budapesti kabinet hozta meg: év végéig felfüggesztették a magánszemélyek és a cégek hiteltörlesztéseit, emellett a kis- és középvállalkozásokat a különböző adók, járulékok csökkentésével, illetve elengedésével, további haladékokkal próbálják megmenteni a bedőléstől. Ez még akkor is életmentő és méltányos intézkedés lehet, ha a bankok a kilenc hónap alatt felgyülemlő kamatokat hozzáírják a tőkéhez, ami valamivel megnöveli majd a visszafizetendő összeget.
Mindez a román kormány eddigi intézkedéseinek fényében válik kiemelten fontossá. Miközben a bukaresti jegybank alapkamat-csökkentéssel teszi olcsóbbá a hiteleket, a kabinet elsősorban a vállalkozások megsegítésére helyezte a hangsúlyt. Igaz ugyan, hogy a kényszerszabadságra küldött alkalmazottak bére 75 százalékát átvállalta néhány hónapra, de ha egy ilyen helyzetben levő munkavállalónak a fizetése 75 százalékából kell törlesztenie az ugyanakkora összegű hitelt, akkor nem sokkal jobb a helyzete. Bár a bankok egy része hajlandó egyéni kérés alapján legtöbb három hónapra felfüggeszteni a hiteltörlesztést, a veszélyhelyzet ennél hatékonyabb lépéseket indokolna.
Remélhetőleg a bukaresti kormány sem áll meg itt. Elemzők megjegyezték, hogy a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság annyi pozitívummal járt, hogy a kormányok abból okulva most nem várnak ki hosszasan addig, amíg számos cég bedől, és rengetegen maradnak munka nélkül.
Ugyanez érvényes jelen helyzetben is az Európai Unió vezetésére is, amelyet a járványhelyzet kezelése a kezdetekben igencsak meghaladott – lásd Olaszország helyzetét, ahol úgy értékelik: az EU magukra hagyta őket –, most azonban ugyancsak gyorsan lépett. Ehhez első körben szükséges volt jóváhagyni a tagállamok számára, hogy annyi pénzt pumpáljanak a gazdaságba, illetve úgy és olyan eszközökkel segítsék a cégeket, ahogy és amilyenekkel jónak látják. Ha ezt követően sikerül kidolgozni egy olyan, uniós szintű támogatási csomagot, amely valóban segít a tagállamoknak stabilizálni a helyzetet, valamint talpra állni, akkor kijelenthető: az EU valóban jól végzi a feladatát. Vagyis az EU az igazi feladatát végzi: a szuverén tagállamok a brüsszeli uniós szervek közreműködésével egymást támogatva vészelik át a válsághelyzeteket, és próbálják megalapozni az előrelépést.
Hogy az uniós projekt valóban sikeres és demokratikus legyen, ahhoz hatékony, a valós problémákat felismerő és azokra reagáló intézmények kellenek. És persze az, hogy az EU ne váljon túlközpontosított, hagymázas, neomarxista utópiává, amelyben önjelölt komisszárok kénye-kedve szerint, ideológiai alapon próbálnak ráerőltetni bármit is a tagállamokra. (Hogy nem a levegőbe beszélünk, az is jelzi, hogy az erdélyi magyar társadalomban is akadnak ilyen wannabe ideológiai komisszárok: egyikük múlt héten – minden bizonnyal a demokrácia jegyében – egyenesen a Krónika betiltását követelte elvtársai sűrű helyeslése közepette, amiért bírálni merészeltük az EU járvánnyal kapcsolatos kapkodását).
Az első lépéseket tehát világszerte meglehetősen gyorsan megtették annak érdekében, hogy az egészségügyi válsághelyzet ne válhasson tartós gazdasági válsággá, amely kedvezne a szélsőséges ideológiák terjesztőinek.
Azt azonban biztosra vehetjük: további, a polgárokat és a cégeket egyaránt támogató intézkedések nélkül nehéz lesz legalább valamennyire elviselhető szintre leszorítani a járvány negatív gazdasági hatásait.
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Rostás Szabolcs
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
szóljon hozzá!