Balogh Levente
2020. március 20., 16:232020. március 20., 16:23
Bár a koronavírus miatti szükségállapot kihirdetése miatt elsikkadni látszik a második Orban-kormány létrejöttének és beiktatásának ügye, azért érdemes még legalább egyszer a szélesebb közönség okulására felidézni, milyen ócska trükközéssel tette ismét teljes jogú miniszterelnökké Klaus Johannis államfő és a kisebbségben kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) Ludovic Orban pártelnököt akkor, amikor Romániában is kezdett súlyossá válni a járványhelyzet.
Mint ismeretes, a bukaresti alkotmánybíróság kimondta: a miniszterelnök-jelölésnek csakis az lehet a célja, hogy a kijelölt kormányfő a kormányzáshoz szükséges többségi támogatást kovácsoljon a parlamentben, ezért alkotmányellenesnek minősítette a bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott Orban újbóli jelölését, mivel ő maga is kijelentette: célja az, hogy a parlament kétszer is leszavazza a kijelölt kormányt, és ezzel előre hozott választásokat lehessen kicsikarni. Ezt követően az államfő Florin Cîţu ügyvivő pénzügyminisztert bízta meg kormányalakítással, aki váltig hangoztatta, hogy ezúttal már nem a bukás a cél, hanem az igazi kormányalakítás. Aztán a lehető legszánalmasabb módon derült ki, hogy ő maga, az államfő és pártja is hazudott.
Amikor a koronavírus-helyzet súlyosbodása miatt az összes kisebb ellenzéki párt jelezte, hogy az egészségügyi veszély miatt megszavazzák a kormányt, sőt még az ellenzék fő erejének számító szociáldemokraták több politikusa is közölte, hogy félreteszik az ellenszenvüket, hihetetlen húzást engedett meg magának a PNL: csupán percekkel a parlamenti bizalmi szavazás előtt léptette vissza Cîţut. Aki utólag összehordott hetet-havat, indokolandó, miért mondott le a kormányalakítás lehetőségéről, arra fogva döntését, hogy nem akart a szociáldemokraták voksaival miniszterelnök lenni. Azonban közben azt is elkottyantotta, hogy csupán azért vállalta a miniszterelnök-jelöltséget, mert arra számított, hogy a parlamenti többség az előre hozott választások kiírásában érdekelt.
Vagyis beismerte, hogy igazából neki is buknia kellett volna. Pedig Cîţuban – eddigi szakpolitikusi, illetve miniszteri teljesítménye alapján – akár még benne is lehetett volna a felelős, a gazdasági realitásokkal tisztában levő miniszterelnök potenciálja. Kár, hogy meg kellett hunyászkodnia lényegesen szerényebb képességekkel megáldott, őt a kiszivárgott hírek szerint megfenyegető főnöke előtt, átengedve neki a teljes jogú kormányfői tisztséget.
Mindenesetre a liberálisok ezzel a húzással alaposan lerontották a három év katasztrofális szociáldemokrata kormányzása idején felépített nimbuszukat, hiszen bebizonyították: ugyanolyan gátlástalanok, mint a PSD. Mert igaz ugyan, hogy a szociáldemokraták két kormányukat is megbuktatták, amikor a kormányfő ellentétbe került a pártelnök hatalmi ambícióival, ám ezt semmivel sem múlja alul a PNL teljesítménye, amely szintén képes volt a saját kormányát elküldeni a levesbe úgy, hogy még hivatalba sem lépett.
Johannis és Orban tervét – amellyel kikényszerítették volna az előre hozott választásokat, hogy a PNL konzerválni tudja négy évre a parlamentben jelenlegi, 40 százalék körüli támogatottságát, még mielőtt meg kellene hoznia a kellemetlen, népszerűségrontó gazdasági döntéseket – megfertőzte a koronavírus, így kénytelenek a minden eddiginél nagyobb válság idején teljes értékű kormányként, egyedül viselve a felelősséget gyakorolni a hatalmat. (Hiszen szándékosan nem vontak be a kormányzásba mást, hogy a bukásra ítélt kijelölt kormányoknak minél kisebb legyen a parlamenti támogatása).
Ahogy mondani szokás: Isten nem ver bottal, így a Cîţu visszaléptetése körüli dicstelen trükközés alaposan ráéghet a liberálisokra és az államfőre. Ez pedig az év végén megtartandó parlamenti választásokon ismét helyzetbe hozhatja az eddig megvetett szociáldemokratákat, illetve a kormányzási lehetőséget még nem kapott, így ebben a tekintetben még „ártatlan” USR-t. Persze addig még sok van, és ha az Orban-kormány képes lesz hatékonyan felvenni a küzdelmet a koronavírus-járvány ellen – például megakadályozni, hogy a Romániára most rázúduló tömeg megszegje a karanténszabályokat –, az megmentheti őket.
Nem feltétlenül kedvező nyitány azonban a helyzet eddigi kezelése. Például az, hogy a szükségállapot meghirdetésének előzetes bejelentése a kormány eskütételekor történt, máris más témát adva a közbeszédnek a kabinet körüli hercehurca helyett. Az elnöki bejelentést követően pedig közel 48 órát kellett várni, amíg legalább részben kiderült: az miben is merül ki. Arról nem beszélve, hogy már eddig is rengetegen szeghették meg a karanténszabályokat.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!