Országos hír lett abból, ahogy az egyik kórházban egy idős nő rosszul lett, miközben a sorukra várakozók közt üldögélt.
Amióta ez a szemenszedett társaság – élen jogerősen elítélt pártelnökükkel – regnál, egyfolytában azon ügyködnek, hogy is lehetne valamiképpen kijátszani a vonatkozó törvényt.
Sokszor eszembe jut szegény Caragiale, akit a maihoz félelmetesen hasonlító hatalom arra kényszerített, hogy élete utolsó éveit emigrációban élje le, és szülőföldjétől távol haljon meg.
Csak a kis színes hírek sorát gazdagította, nem rengetett eget-földet, az egyszeri bejátszás mégis jól felvidított: a fővárosi főpolgármester asszonyság, dicséretes előrelátással kieszelte, hogy ne az újabb választási kampányában kezdjen el majd kapkodva ígérgetni össze-vissza, hanem biztosítsa be már most az akkori sikeré
A néhai világhíres Houdini szabadulóművészről, illetve későbbi tanítványáról, Copperfieldről ma már jóformán semmit nem hallani: kiment a divatból a cseles szabadulás.
Elég komolyan megkavarta a közbeszédet a tanügyminiszter hajmeresztő ötlete, a torna- és az osztályfőnöki órákon használatos tankönyvek bevezetése.
Kérném a közéleti örökzöldeket nem összetéveszteni a valódiakkal! Mert ezekben nyoma sincs a gyönyörű színnek, a karácsonyi jelképpé vált fenyőillatnak, se jókedvet, se örömet nem jelentenek.
Már olyan sokszor beszéltem a szülők felelősségéről az igazi színvonalas szakiskolák elsorvasztásában, hogy erre nem szeretnék több szót vesztegetni.
A naptár szerint uborkaszezon van, de a megoldandó gondjaink tekintetében közel sem olyan laza a helyzet, hogy nyugodtan élvezhetnénk az egyébként is embertelen kánikulát.
Fején találta a szöget az államelnök, amikor eddigi hallgatag stílusától eltérően, látszólagos nyugalmát is félretéve, kissé ingerülten vágta oda az épp más miniszterelnökkel újratöltött kormánynak, hogy ideje volna véget vetni a pénzügyi ugrabugrának.
Csatlakozom azokhoz, akik szerint nagyon szigorú törvénnyel lehetne meggátolni az eszement ígérgetést.
Ha csökkent is az intenzitása, nem akar megszűnni a több mint hét és fél évvel ezelőtti „baráti” összejövetel körüli hullámverés.
Mielőtt alámerülnénk ebbe a váratlan meglepetésektől sem mentes témába, szeretném felhívni a figyelmet, hogy a cím semmiképpen sem tévesztendő össze a betyárbecsülettel.
Megtörtént másodszorra is, ami csak egyszer, háromszázötvenhárom éve: Zrínyi Miklós a vadkannal vívott közelharc után az idei magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgán is csatát vesztett.
Dicséretes, ahogy a nagyváradi városvezetés gondoskodik a lakosság fizikai erőnlétéről.
Akárhogy is forgatjuk, bármerről is nézzük, az elmúlt napok eseményeit ingyencirkuszként értelmezhetjük: ismét bebizonyosodott, hogy Románia a korlátlan lehetőségek hazája, hisz olyan attrakciót is be tud mutatni, amit máshol el sem tudnának képzelni.
Amióta 1993-ban először vetődött fel, hogy az áldatlan tanügyi helyzetet talán leginkább a tanév befagyasztásával lehetne a megoldás felé billenteni, menetrendszerűen minden nyárelőn ugyanúgy felvetődik, aztán nagyon hamar vissza is hull a nagy semmibe.
Miután nagy garral bejelentették minden idők legnagyszerűbb, leghatékonyabb, legnemzetibb pártjának a megalakulását, pár nap múlva hozzásegítették, hogy bele is haljon önfelemésztő hamvába.
Látogatottsági adatok