Delejes nyilvánosság

A 2009-es elnökválasztás második fordulójának estjéről van szó, arról a bizonyos agyoncsépelt összejövetelről, az egyik kulcsfontosságú kavaró ebédlőjében.

Már unásig forgatták, hogy milyen sorrendben érkeztek a vendégek, ki hol ült, beszélgetett-e a mellette ülővel vagy sem, és így tovább. Eleinte arról volt szó, hogy a végeredmény elcsalása lett volna a tét, de mostanra kezd kiderülni: ez a  teljesen öncélú akció nem is olyan öncélú. A szavazatlopásról már alig esik szó, viszont annál gyakrabban kerül szóba a korrupcióellenes ügyészség élén álló amazonnak a neve. Magyarán: ő a célszemély, helyesebben az ő megbuktatása a végcél.

Most már érthető a későn kipattantott csalási manőver, hisz az időt visszaforgatni még a legkonokabb szocdem elnök sem volna képes. Már nem az ominózus névnapi vagy egyszerűen csak haveri vacsora körülkémlelése, hanem a titkosszolgálati kapcsolatok labirintusaiba való beférkőzés a fontos. Emlegetnek továbbá rendszeres teniszmeccseket, baráti cseverészéseket, ám ezek tisztázása végett hiába citálják ide-oda, a Jeanne d’Arc-elszántságú DNA-főnök tartja magát ahhoz, hogy mindez magánjellegű esemény. Privátszféra.

A  frászbukozók serege jól ismeri, amikor egy világgá röppentett banalitás után odaírják: részleteket majd privátban. Ami már nem is igazán érdekel senkit, mert a lényeg, kulcsszóként már úgyis az éterben kering. De még vannak, akik merő nosztalgiából ragaszkodnak a diszkrécióhoz. Mint Kövesi ügyésznő is, aki szerint nem illik mások levesébe beledugnunk az orrunkat. Igen, a mások levese!

Ám úgy tűnik, a valószínűleg egyre többet tudó kütyüknek köszönhetően lassan már nem lesz szükség egyéni tányérokra, a hatalmas kondérba maholnap már nemcsak beleeszik mindenki, de bármi mást is elkövethet. Elég csak két-három megállónyi busz- vagy villamosutazást végigülni, és minden erőfeszítés nélkül egy csomó ember legintimebb dolgairól értesülhetünk. Delejesen vonzó lett a nyilvános szellőzködés, a mindent kibeszélés, a valamiképpen középpontba kerülés, ha csak pár pillanatra is.

A lehallgatások törvénytelenségére hivatkozók valamit nagyon elrontanak, nagyon amatőr módon állnak a feladatukhoz. Szeretnék valahogy elgáncsolni a binomként emlegetett „baráti” együttműködést, de ők egyelőre nem hagyják magukat: számukra inkább még taszító, mint delejesen vonzó a nyilvánosság.