Miután nagy garral bejelentették minden idők legnagyszerűbb, leghatékonyabb, legnemzetibb pártjának a megalakulását, pár nap múlva hozzásegítették, hogy bele is haljon önfelemésztő hamvába.
2017. június 07., 23:162017. június 07., 23:16
Mi történhetett az amúgy könnyű népszerűséget elérő BINE betűszavas formációval? Annál is furcsább ez a hirtelen halál, mivel a hírverést arra építették, miszerint többé nem kell majd az ultranemzeti érzést sok kis apró pártocska között elfecsérelni, merthogy az egyetlen, az igazi, a nagy megszületik.
Nem tudom, mit szólt volna Vadim, ha ezt a kijelentést megéri, mivel ő épp arra volt büszke, hogy saját szülöttje a legek legje. Úgy sejtem, a kenyér helyett is nemzetet ízlelgetőket lehűthette egy hozzáértő, mégpedig olyan érvekkel, hogy a semmit nem lehet nacionalizmussal kiváltani, hisz előbb-utóbb korogni kezd a gyomor, az éhségtől felsír a gyerek, és ha nincs miből, akkor a legvéresszájúbb retorika sem tudja csillapítani az éhséget.
A fősodorból egyre inkább szélre vetett, magukat fiatal farkasoknak tartó új keletű nacionalisták feltehetőleg a gazdaságilag jobban álló nagy országok példáját akarták volna követni, épp a gazdasági vonzatokat hagyva figyelmen kívül. A fentebb említett tanácsadó beszélhetett erről, és azért hátrálhattak meg a nagy nemzeti törekvésű pártjuk piacra dobásától. A folyamatos pénzelőjük is kényszerkiránduláson dekkol Szerbiában, ami ugyan nem azt jelenti, hogy felkopna az álluk a pénzcsapok elzárása miatt, de mégsem olyan könnyű az élet, mint amilyen volt azelőtt.
Ejtették hát a JÓL hangzó BINE-t, és kitaláltak helyette egy újabb országmentő pártnevet. Vagyis belátták, hogy lassan a testtel, a legduhajabb legények is jobban járnak, ha óvatosan szájalnak. Ráadásul legjobbnál is jobban hangzik, ha az országocska nevecskéje is benne foglaltatik a pártprogramocskában. Így lett meg az új név, a nemesen egyszerű Pro Románia.
Megpróbáltam összeszámolni, hogy 90 óta hányan hirdették az alakulat nevével az ország megváltását, de nem sikerült mindet összeszednem. Csak azon csodálkozom, hogy nem unják már ezt a repedt fazékként kongó megváltó projektet, ami mögött tettet vagy tenni akarást, az égvilágon semmit sem látni. Esetleg egyetlen, visszakapaszkodni vágyó, a bizalmat rég eljátszott politikus nevét, ezúttal a Pontáét, aki nem átallta megcsillogtatni a reményt, hogy ennek a dicsőséges új pártnak a színeiben talán még elnök is lehetne. Ha JÓL nem ment, rosszul majd fog?! Hiú remények, de marad a gyerek, ha játszik!
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!