Mi történhetett az amúgy könnyű népszerűséget elérő BINE betűszavas formációval? Annál is furcsább ez a hirtelen halál, mivel a hírverést arra építették, miszerint többé nem kell majd az ultranemzeti érzést sok kis apró pártocska között elfecsérelni, merthogy az egyetlen, az igazi, a nagy megszületik.

Nem tudom, mit szólt volna Vadim, ha ezt a kijelentést megéri, mivel ő épp arra volt büszke, hogy saját szülöttje a legek legje. Úgy sejtem, a kenyér helyett is nemzetet ízlelgetőket lehűthette egy hozzáértő, mégpedig olyan érvekkel, hogy a semmit nem lehet nacionalizmussal kiváltani, hisz előbb-utóbb korogni kezd a gyomor, az éhségtől felsír a gyerek, és ha nincs miből, akkor a legvéresszájúbb retorika sem tudja csillapítani az éhséget.

A fősodorból egyre inkább szélre vetett, magukat fiatal farkasoknak tartó új keletű nacionalisták feltehetőleg a gazdaságilag jobban álló nagy országok példáját akarták volna követni, épp a gazdasági vonzatokat hagyva figyelmen kívül. A fentebb említett tanácsadó beszélhetett erről, és azért hátrálhattak meg a nagy nemzeti törekvésű pártjuk piacra dobásától. A folyamatos pénzelőjük is kényszerkiránduláson dekkol Szerbiában, ami ugyan nem azt jelenti, hogy felkopna az álluk a pénzcsapok elzárása miatt, de mégsem olyan könnyű az élet, mint amilyen volt azelőtt.

Ejtették hát a JÓL hangzó BINE-t, és kitaláltak helyette egy újabb országmentő pártnevet. Vagyis belátták, hogy lassan a testtel, a legduhajabb legények is jobban járnak, ha óvatosan szájalnak. Ráadásul legjobbnál is jobban hangzik, ha az országocska nevecskéje is benne foglaltatik a pártprogramocskában. Így lett meg az új név, a nemesen egyszerű Pro Románia.

Megpróbáltam összeszámolni, hogy 90 óta hányan hirdették az alakulat nevével az ország megváltását, de nem sikerült mindet összeszednem. Csak azon csodálkozom, hogy nem unják már ezt a repedt fazékként kongó megváltó projektet, ami mögött tettet vagy tenni akarást, az égvilágon semmit sem látni. Esetleg egyetlen, visszakapaszkodni vágyó, a bizalmat rég eljátszott politikus nevét, ezúttal a Pontáét, aki nem átallta megcsillogtatni a reményt, hogy ennek a dicsőséges új pártnak a színeiben talán még elnök is lehetne. Ha JÓL nem ment, rosszul majd fog?! Hiú remények, de marad a gyerek, ha játszik!