Világszerte nagy felháborodást váltott ki a napokban bejelentett európai Szuperliga ötlete, amelyet a tizenkét alapító élklub kapzsiságából fakadó, önző és a sportággal szemben tiszteletlen cselekedetnek könyveltek el.
Szó mi szó, mondhatni kegyelmi állapotban telt az elmúlt néhány hónap, az államfő „ionapotchivanokkal” megfejelt peszedézése és magyarozása óta jobbára a szokásos mederben zajlott a többségi nacionalista hangulatkeltés.
A Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (MOGYTTE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit.
Újabb megdönthetetlen bizonyítékkal szolgáltak nekünk arról, hogy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyar alapvetően bunkó. Annak is a férfi szakosztálya.
A romániai labdarúgás fénykorának kulcsszereplői egy emberként álltak ki Ionuţ Lupescu mellett a hazai szövetség elnöki tisztségéért folytatott harcában, de a „Császár” elbukott.
Ha valaki rászánná magát Gounod operájának, a Faustnak a korszerűsítésére, Mefisztó híres áriája biztosan nem úgy kezdődne, hogy „Eladó az egész világ”, hanem hogy „Kölcsönvehető a világ”.
Sajnos nem először jött olyan hír, hogy kirándulás közben az egyik lelkes fiatal épp a sziklaszirt szélén akarta megörökíteni huncut fintorát, de a mókázó beállítás közben elfeledkezett magáról, lépett egyet hátra, és lezuhant.
Hogy gondoltak-e a minden valószínűség szerint bekövetkezendő böjtjére annak az intézkedésnek a lelkes megszavazásakor, miszerint minden helyhatóság saját kénye-kedve és feje szerint osztogatja beosztottjainak a fizetését, nem tudom.
Amikor a pillanatnyi érdek úgy kívánja, a politikusok a legnagyobb nyilvánosság előtt borulnak egymás nyakába, és fogadnak örök hűséget: ezentúl, míg a világ s hét nap, csak egyazon úton, kéz a kézben, blablabla...
Ismét a mondásnak megfelelően történt: egeret szültek a hegyek.
Furcsa alak vagyok: ilyen sok idő után is még rá tudok csodálkozni az anyanyelvem rejtett kincseire.
Végre beteljesedni látszik, amit olyan régen olyan sokan hiányolnak: jogállam leszünk.
Négy nappal okosabbak lesznek az idei tanév végén a diákok, mivel a könyökvédős aktakukacok filozófiája „megajándékozta” őket ezzel a négy nappal.
A hatalmon lévők legújabb játékszere a nyugdíjhinta, a hanta-palinta. Szinte naponta állnak elő újabbnál újabb ötletekkel, kellemes időtöltést szerezve egymásnak és bennfenteseik körének.
A 90 előtti mélynyomorunkban nagyon sok embernek az egyetlen szocializációs lehetősége a sorállás volt.
Országos hír lett abból, ahogy az egyik kórházban egy idős nő rosszul lett, miközben a sorukra várakozók közt üldögélt.
Amióta ez a szemenszedett társaság – élen jogerősen elítélt pártelnökükkel – regnál, egyfolytában azon ügyködnek, hogy is lehetne valamiképpen kijátszani a vonatkozó törvényt.
Sokszor eszembe jut szegény Caragiale, akit a maihoz félelmetesen hasonlító hatalom arra kényszerített, hogy élete utolsó éveit emigrációban élje le, és szülőföldjétől távol haljon meg.
Látogatottsági adatok