Rovatok

A naptár szerint uborkaszezon van, de a megoldandó gondjaink tekintetében közel sem olyan laza a helyzet, hogy nyugodtan élvezhetnénk az egyébként is embertelen kánikulát.

Mert tűz a nap kegyetlenül, az útburkolat nyeli a hőséget, de mintha megijedne, nehogy valamiféle köztulajdon elsikkasztásával öntsék nyakon, gyorsan vissza is szolgáltatja a járókelőknek.

Régebben akkor, amikor annyira rossz volt, nyaranta naponta legalább kétszer öntözték a város utcáit. Vagyis mégsem volt olyan rossz, mert erre a frissítő gondolatra is futotta az illetékeseknek, holott a globális felmelegedés szolgálatába szegődött statisztikák szerint nem is voltak ilyen pokoli hőségek. Reggel locsoltak, és estefelé, de melegebb napokon délben is. És még autó sem szennyezte mai mértékben a levegőt.

De pár éve leszoktak róla, ők tudják, miért. Szóval újfent igaz a mondás, hogy jó volt, amikor rossz volt. Na és a biciklizők! Számuk nagyjából annyi volt, mint most, a különbség, hogy az akkori bringások, ifjak csakúgy, mint az idősebbek, ismerték a csengő fogalmát. És használták is. Különösen, ha járdán vagy gyaloghídon mentek, így figyelmeztették az előttük járókat.

Most hangtalanul száguldoznak a gyalogosok között, folyamatosan tetszelegve a potenciális balesetokozók szerepkörében. Rájuk szólni – természetesen – tilos, a polkorrektség jegyében ugyanis emberi joguk ott és úgy közlekedni, ahol és ahogyan ők akarnak. Vagy legalábbis, amíg az ellenkezőjéről az éber helyi rendőrök némi büntetéssel meg nem győzik őket.

S ha már ellenőrzés, akkor ugyancsak ők vagy esetleg a környezetvédő osztagok (ha vannak ilyenek?!) jövet-menet szétnézhetnének a folyóparti és utak menti fák között is, melyek élete, mint minden élőlénynek, véges, a közeledő elhalást pedig nagyon is láthatóan jelzik.

Nem vagyok jártas a városrendezés fakivágási terveinek labirintusában, csak látom, hogy gyönyörű szálfákat sorra kivágnak, az elöregedett, kiszáradt egykori élőfák viszont vígan állnak, és várják, hogy egy jó irányból támadó szélroham valahogy csak véget vet földi szenvedésüknek. A mi környékünkön is vannak ilyenek, ám egy határozat tiltja más háza előtti életveszélyes csonkokat bejelentenünk. Ennek ugyan van logikája, de ha valóban jól irányzott szélroham végez velük, a kár sokkal nagyobb lesz. Habár azért már nem mi, a lakosok, hanem az illetékes hanyagok fognak nyűglődni.