Molnár Judit

2017. július 04., 23:26

Csatavesztés az érettségin

Megtörtént másodszorra is, ami csak egyszer, háromszázötvenhárom éve: Zrínyi Miklós a vadkannal vívott közelharc után az idei magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgán is csatát vesztett.

Az elsőbe, a galádul felbukkanó vadkanharcba belehalt, pedig máig nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy véletlen volt-e a sebzett állat megjelenése, vagy valami csalafintasággal így akarták az osztrákok megtorolni a horvát gróf bátorságát, amiért le merte írni, hogy csak a reguláris nemzeti hadsereg lehetne a nemzeti szabadság kivívásának a biztosítéka.

Csak jó kétszáz év múltán lett belőle valami, bár az önálló katonaság inkább a békét látszott akkor szolgálni, amikor pedig a huszadik század elején megtörtént a fegyverbe szólítás, az végül tragédiába fulladt.

Az érettségi vizsga közel sem olyan véres esemény, mint egy világháború, a közösségi térben mégis elég nagy port kavart az egyik tétel, a barokk eposz. Háborogtak a frászbukvitézek: ki hallott még a mai világban olyasmit, hogy eposz, meg barokk, ez csakis a diákok tömeges megbüntetésére fenekedő hétfejű sárkányok ötlete lehetett.

Szegény Zrínyi nem tudott elnézést kérni, könnyező emotikonokat posztolni és csintalan gyerekként fogadkozni, hogy soha többet nem ír hőskölteményt a dédapja hőstettéről, hisz ama elsőnek sem lett meg a hatása: kortársai lélekben már megadták magukat a töröknek, nem látták semmi értelmét a további harcoknak. És talán bocsánatot kért volna, amiért olyannyira idő előtt született, amikor még csak egyetlen kóbor regény létezett, a szélmalmokkal viaskodó búsképű lovagról, de errefelé azt sem ismerték.

Az eposz volt a divat, azt írt Milton, Tasso, Ariosto és hát ő, Zrínyi is. De azért sem rebegem el az ő nevében, hogy mea culpa, mea maxima culpa, mert én büszke vagyok erre a mi barokk eposzunkra. Amihez hasonló közelebbi környezetünkben nem termett. És egyébként is: vívtam én már csatákat háborgó szülőkkel, amikor egy másik érettségin Vörösmarty és Csokonai volt a két megoldandó feladat. Személyes sértésnek vették, hogy nem az általuk elvárt Adyt vagy József Attilát kapták a csemeték, akikről aztán úgy, de úgy írtak volna!

Azt a csatát megnyertem, egyetlen rövid érveléssel: nem tehet róla sem Vörösmarty, sem Csokonai, hogy hamarább születtek, mint a szülők által elvárt költők. De biztosak lehetnek: ugyanúgy joguk van irodalmunkban továbbélni, mint a később születetteknek. Ahogy Zrínyi Miklósnak is, habár annak idején legyőzte a vadkan. Vagy talán éppen azért!

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. július 19., péntek

Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.

Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Vélemény
Balogh Levente: Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...

Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...