Molnár Judit
2017. július 04., 23:262017. július 04., 23:26
2017. július 04., 23:272017. július 04., 23:27
Megtörtént másodszorra is, ami csak egyszer, háromszázötvenhárom éve: Zrínyi Miklós a vadkannal vívott közelharc után az idei magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgán is csatát vesztett.
Az elsőbe, a galádul felbukkanó vadkanharcba belehalt, pedig máig nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy véletlen volt-e a sebzett állat megjelenése, vagy valami csalafintasággal így akarták az osztrákok megtorolni a horvát gróf bátorságát, amiért le merte írni, hogy csak a reguláris nemzeti hadsereg lehetne a nemzeti szabadság kivívásának a biztosítéka.
Csak jó kétszáz év múltán lett belőle valami, bár az önálló katonaság inkább a békét látszott akkor szolgálni, amikor pedig a huszadik század elején megtörtént a fegyverbe szólítás, az végül tragédiába fulladt.
Az érettségi vizsga közel sem olyan véres esemény, mint egy világháború, a közösségi térben mégis elég nagy port kavart az egyik tétel, a barokk eposz. Háborogtak a frászbukvitézek: ki hallott még a mai világban olyasmit, hogy eposz, meg barokk, ez csakis a diákok tömeges megbüntetésére fenekedő hétfejű sárkányok ötlete lehetett.
Szegény Zrínyi nem tudott elnézést kérni, könnyező emotikonokat posztolni és csintalan gyerekként fogadkozni, hogy soha többet nem ír hőskölteményt a dédapja hőstettéről, hisz ama elsőnek sem lett meg a hatása: kortársai lélekben már megadták magukat a töröknek, nem látták semmi értelmét a további harcoknak. És talán bocsánatot kért volna, amiért olyannyira idő előtt született, amikor még csak egyetlen kóbor regény létezett, a szélmalmokkal viaskodó búsképű lovagról, de errefelé azt sem ismerték.
Az eposz volt a divat, azt írt Milton, Tasso, Ariosto és hát ő, Zrínyi is. De azért sem rebegem el az ő nevében, hogy mea culpa, mea maxima culpa, mert én büszke vagyok erre a mi barokk eposzunkra. Amihez hasonló közelebbi környezetünkben nem termett. És egyébként is: vívtam én már csatákat háborgó szülőkkel, amikor egy másik érettségin Vörösmarty és Csokonai volt a két megoldandó feladat. Személyes sértésnek vették, hogy nem az általuk elvárt Adyt vagy József Attilát kapták a csemeték, akikről aztán úgy, de úgy írtak volna!
Azt a csatát megnyertem, egyetlen rövid érveléssel: nem tehet róla sem Vörösmarty, sem Csokonai, hogy hamarább születtek, mint a szülők által elvárt költők. De biztosak lehetnek: ugyanúgy joguk van irodalmunkban továbbélni, mint a később születetteknek. Ahogy Zrínyi Miklósnak is, habár annak idején legyőzte a vadkan. Vagy talán éppen azért!
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!