Hosszú, forró nyár vár ránk, olyan, mint a hajdani, véget érni nem akaró kezdetleges szappanoperában, aminek émelygő tartalmában nem sok kötődött a címhez.
Szívmelengető élményem volt egyik nap: mélyen meghatott, milyen szépen, pontosan őrzik az emberek a szokásokat, ragaszkodnak a szokásjoghoz.
Egy ideje már nem sokat kell magyarázni azt, hogy felfordult a világ. Tudjuk, felfordult, de nagyon. Naponta halljuk a szörnyűnél szörnyűbb híreket: belelőtt a tömegbe, buszon robbantotta fel magát, elgázolt vétlen sétálókat.
Bármennyire is áhított a hatalom, hatása rosszabb a jégesőnél, tornádónál, árvizeknél, aszályoknál: előbb koptat, majd tönkretesz.
Amikor a 90-es években végre rábólintottak a jogtalanul elvett ingatlanok visszaszolgáltatásának megkezdésére, akkor derült ki, hogy az államosításnak nevezett bosszúálló szabadrablás esetleges jóvátételének legnagyobb akadálya tudatlanság.
Nem hagyják ezek magukat, csak azért sem. Hajba kapnak, civakodnak, de amikor arról van szó, olyan simán megszavazzák az aljasságaikat, mint kés a vajban.
A történtek alapján most már biztos, hogy a hazai egészségügy bekerült az elfekvőbe, idült állapota ugyanis semmiféle javulást nem mutat.
Ahogy százötven éve már annyiszor, most ismét feltűnt egy kísértet és rajtaütésszerűen bukkan fel itt-ott a világ egén.
Kétségtelenül nagyot változtak újságolvasási szokásaink, van, aki még mindig a papíralapú változathoz ragaszkodik, másoknak már csak az online számít.
Örömmel látom, hogy ha lassan is, de ébredezni kezd a különböző szakmák becsülete.
Kétségtelen, nagyon jó segíteni a rászorulónak, adni annak, akinek nincs vagy kevésbé van. Egyszóval azoknak, akik nemcsak rákényszerülnek szóvá tenni a bajaikat, de örülnek annak, amit kapnak, és alkalomadtán el is mondják a helyzet változását.
Látogatottsági adatok