HIRDETÉS
Sokan elmondták erről a véleményüket, de egy olyat se olvastam, aki helyeselte volna, hogy csakis tankönyvvel a kezében sikerülhet a gyereknek a bukfenc, a bakugrás, a labdajátékok valamelyike, a szertorna és nem is sorolom. Egyedül talán a hosszútávfutás közben lehetne haszonnal forgatni egy könyvet, de akkor sem a felhasznált lábak egymásutániságának módszertanát, hanem talán épp a hosszútávfutó magányosságáról szóló világhírű regényt.
Ez persze ugyanolyan eszement ötlet, mint maga a tankönyv, idevágóan csak még annyit mondanék, hogy a miniszterelnök próbálta legihletettebben menteni a menthetőt, mondván, hogy csapatának tagja csak viccelt. Úgy gondolom, a téma ezzel ki is merült, ám a másik oldalról, arról a nagyon sok tanerőről, akik egyszerűen nem tudnak létezni tankönyv nélkül, nem esett szó. Nem a tudásukat kérdőjelezem meg, hanem bátorságukat az önálló gondolkodásra.
Elsősorban a humán tárgyak előadóira gondolok, mert például egy versről majdnem annyi vélemény születhet, ahányan elolvassák. Sem a 2 × 2 „igaza”, sem a fizikai és kémiai képleteké nem vitatható, úgyhogy térjünk vissza a „művészkedésekhez”: zenei párhuzammal élve a kizárólag kottából muzsikáláshoz. Tudom, a kotta elsősorban biztonságot ad, s előfordul, hogy bele se néznek, na de manapság, amikor olyan könnyű a később plágiummá dagadó lekoppintás, nagyon sokat számít a tanári példa. Vagyis ha magyarázat közben folyton a könyvbe pislog, akkor miért várja el, illetve sokan meg is követelik: feleléskor a gyerek mindent úgy fújjon, mint egy eminens papagáj?!
És mi lesz a gyerek kreativitásával, ha a tanerő a sajátjának mondott, de tankönyvből kimásolt szövegértelmezést magoltat be, s ha a gyermeknek esetleg önálló véleménye is volna a versről vagy más szövegről, rögtön rászól, az nem úgy van a tankönyvben?! Annak a gondolkodni kezdő gyermeknek egy-egy ilyen „jó” tanerő örök életre képes elvenni a kedvét az olvasástól, tanulástól, érdeklődéstől, és besorolódik a tankönyvet füzetbe átmásoló stréberek nyájába.
Osztályfőnökként pedig az egyik legfontosabb és legkevésbé „lekottázható” feladat az empátia és a gyors problémamegoldás. Arra vagy van valakinek hajlama, vagy nincs. Mert a kotta sok mindenben segít, de ha se hang, se kottaolvasási gyakorlat, akkor énekes sem lesz abból soha az életben!
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
