Rovatok

Amióta ez a szemenszedett társaság – élen jogerősen elítélt pártelnökükkel – regnál, egyfolytában azon ügyködnek, hogy is lehetne valamiképpen kijátszani a vonatkozó törvényt lehetőleg úgy, hogy a többi bűnre hajló pártkorifeus is elkerülhesse a rabosítást.

Milyen nevetséges, hogy a nagy garral beharangozott, tejjel-mézzel folyó boldogságot ígérő pártprogram életbe ültetése helyett a fegyházakkal kezdtek foglalkozni!

Azon sopánkodtak éjjel-nappal, milyen tele vannak a börtönök, mennyire méltatlan körülmények uralkodnak odabent és hasonlók, azt a látszatot keltve, hogy valójában szó sincs kormányzásról vagy országimázsról: az egész egy rosszul megírt börtönkomédia, aminek lényege, hogy az nem is valamirevaló ember, aki előbb vagy utóbb nem kerül be legalább néhány hónapra. A groteszk rabosításnak ugyanis eddig nem sejtett hatása van: abból is előhúzza az alkotó lángelmét, akiben valójában még átlagos elmének sem minden esetben van nyoma, nemhogy lángoló észnek.

Na de ilyen apróságokkal nem foglalkoztak azok, akik ezt a komédiát összedobták, csak az számított, hogy minél könnyebben és gyorsabban kihozhassák a szereplőket. Az ötletgazda valóban büszke lehet szellemi képességeire, mivel úgy tudom, a világ fejlettebb részein is kiváltható munkával a könnyebb büntetések egy része. Csakhogy az árokásás, csatornapucolás, betonöntés és hasonlók fáradságos munkák – na de a könyvírás?! Hát az gyerekjáték!

És így esett, hogy az irodalommal, de egyáltalán a betűvetéssel még köszönő viszonyban sem igazán lévő egyének hetente megírtak egy-egy könyvet, és még jóformán magukhoz sem tértek az alkotói mámorból, már szabad levegőn voltak. Érdekes, szabadulásuk után aztán egyetlen szó sem esett ezekről a művekről, valószínűleg most készül a világnyelvekre fordításuk, és majd egyszer beüt a nemzetközi hírnév. Ám valami kis bajocska csak akadhatott a hírhedett cellairodalom körül, mert nemrég az igazságügyi miniszter nem írókról beszélt, hanem rabosított alkotóművészekről, akiknek szerinte nem is ott a helyük.

Csuda egy világ ez a miénk: mind csak arról hallani, a politikába keveredtek milyen törvénytelenségeket követnek el, a miniszter mégsem bent ülő kollégákról szólt, hanem alkotókról. Neveket nem említett, de biztos nem közismert művészek, hisz azok nem érnek rá bűnözni. Vagy a hatalom újabb sunyiságra készül: minden ismert ember megmenekülne és ezentúl csak pitiáner tyúktolvajokat kísérhetnének majd be a kóterbe?!