HIRDETÉS
Csak még gyorsan helyesbítem önmagam, nehogy kiforgathatóak legyenek a szavaim. Tehát: igenis voltak szép eredményeket felmutató szakiskolák, még biztosan sokan emlékeznek is rájuk, a szülőkkel kapcsolatban pedig helyesebb ez esetben felelőtlenségről beszélni. Mi más is volna az, ha a gyermek érdeke helyett fontosabb, mit is mondanak a rokonok vagy a szomszédok?!
Téma tehát kimerítve, térjünk a valóban újdonságra. Ami viszont honi szokás szerint nemhogy nem új, hanem nagyon régi. Elejtettek ugyanis egy olyan ötletet, ha kis- vagy középiparosok vállalnák saját szakmai tudásuk átadását egy vagy több fiatalnak, akkor azért az állam havonta fizetne. Hát ez az! Biztos többen is emlékeznek még: iparos szüleik vagy nagyszüleik inasokat tartottak, akikből egy idő után segédek lettek, majd felszabadultak. ű
Mert irodalmi művekből is tudni, hogy ez volt a mesterség elsajátításának menete, illetve az úgynevezett felszabadulás után (aminek semmi köze a szabadságharchoz), amikor a mesterség ismeretének birtokában önállóan dolgozhatott, ő maga is fogadhatott fel inasokat, külföldre ment még újabb ismereteket szerezni. Amikor pedig visszajött és műhelyt vagy üzletet nyitott, a cégérre kiírhatta, hol szerezte tudását. Például: X szabómester Berlinből, Z kovácsmester Párizsból, és így tovább.
Aztán közel hetven éve mindez pillanatok alatt elszállt a semmibe, és legföljebb egy-egy idős mesternek hagyták meg a különböző cipő- és ruhajavító műhelyét, faluhelyen talán kovácsműhelyt is, illetve az egy-két személyt foglalkoztató borbély- vagy fodrászüzletet. És ezzel egy időben elkezdődött a nagyon lazán vett szakoktatás, mondván, hogy ha felveszik egy gyárba, ott úgyis megtanulja, ha meg másfelé irányul, akkor úgyis mindegy. Közben a cipő-, ruha- és nagyon sok más, ház körüli szerkentyű javításának végleg leáldozott: a fogyasztói társadalom nem javít, hanem eldob, és újat vesz.
Akkor ez a régi-új inaskodási ötlet hogyan is fog kinézni? Ha tegyük fel, lesznek jelentkezők (és miért is ne lennének most is ügyes kezű, kreatív ifjak?!), kihez fordulhatnak? Lesz-e rá biztosíték, hogy nem egy csalásmesterhez kerül, hanem valóban szakmát tanul? És volna még jó sok kérdés, amit végig kellene gondolni, ha valóban akarnák, és nem ejtenék ugyanolyan lazán a semmibe, mint annyi más, jobb sorsra érdemes ötletet.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
