Rovatok

A nagy hőség vagy épp az a betegség, ami miatt a rendelőbe jött, lehetett az ájulás oka, tény, hogy a többi beteg segítségének köszönhetően nem esett le a földre. Nem sokkal ezután megjelent egy ápolónő is, kíváncsian, mi ez a nagy felbolydulás.

Az ájult beteg még nem tért magához, de a többiek követelni kezdték számára a megfelelő injekciót. Az ápolónő ekkor vette át a vezető szerepet, szörnyű rikácsoló hangon leordítva a betegeket, hogy mernek neki tanácsot adni, hisz ő tudja, mit kell ilyenkor tenni. És jegyezzék meg, semmiképp sem az injekció a hatékony gyógymód.

Az ájult beteget közben erősen rángatta, ütögette az arcát, és sikerült is magához térítenie. De a kiabálást és a váróban ülők kioktatását nem hagyta abba. Hála a ma már szinte mindenkinél kézközelben lévő okostelefonoknak, valaki felvette a jelenetet, és átküldte az egyik országos hírcsatornának.

Aznap ez volt a vezető hír. És csodák csodája, nem maradt visszhangtalan, az egészségügyi miniszter ugyanis nyilvánosan kijelentette, hogy még a részleteket ugyan nem tudja, de szeretne majd az egészségügyi képzés különböző szintjein egy olyan illemtanórát bevezetni, ami a betegekkel való foglalkozás legildomosabb módját okítaná. Merthogy sajnos sok helyről sok panasz érkezik orvosokkal kapcsolatban is, nemcsak középszemélyzettel.

Szóval Abszurdisztánnak lesz egy újabb groteszk törvénye, amin majd röhöghet a világ. És senki nem szólt a szakminiszternek, hogy a viselkedési előírások nemcsak az egyik vagy másik szakmának a területe, hanem elsősorban a sokat emlegetett otthoni hét év, magyarul a gyerekszoba léte vagy nemléte. S ha ez utóbbi áll fenn, akkor az otthon elmaradt nevelést az iskolának kellene pótolnia.

Íme egy jó ötlet, amiről a lángeszű tanügyminiszter kiagyalhatná: kézikönyv, tankönyv, netán szemléltető eszközök formájában dobják-e piacra, s hogy az osztályfőnöki órán vagy nagyszünetben, netán órák után dolgozzák-e fel az ifjúsággal. Amilyen kreatív férfiú, biztos talál valami nagyon hatékony formát – mindenki örömére.

Esetleg komoly tandíj ellenében a nevelni nem tudó vagy nem akaró szülők is részt vehetnének ezeken a képzéseken, hisz nekik is van munkahelyük, és nekik sem árt, ha a közelükben megjelenő ügyfelekkel, vásárlókkal vagy egyéb halandókkal emberi módon tudnak beszélni, nem vérig sértetten kiabálni, amiért meg merték zavarni méla nyugalmukat.