• Vélemény

Biztosan sokan tapasztalták az elmúlt hetekben, hogy hirtelen szirénaszerűen elkezd sípolni a telefonjuk, amelyen „vészjelzés” érkezik sms formájában. Ebben a hatóságok arról értesítették a lakosság egy részét, hogy mindez a katasztrófavédelmi gyakorlat része.

Egy végrehajtó hatalom esetében a legkényesebb, egyúttal a legnehezebb feladatra kényszerült ezekben a napokban a román kormány, amikor arról igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy igenis van pénz a bérek és a nyugdíjak folyósítására.

Olcsó húsnak híg a leve – igaz a népi bölcsesség a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások romániai piacára is, ahol a csődöket követő állami tőkeinjekció által biztosított átmeneti szélcsend után újra mindennaposak a panaszok.

Újabb megdönthetetlen bizonyítékkal szolgáltak nekünk arról, hogy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyar alapvetően bunkó. Annak is a férfi szakosztálya.

A kormány már nem csupán a főügyészek ellen harcol, hanem egyenként, minden egyes ügyészre kiterjesztette az igazságszolgáltatás saját szája íze szerinti átalakítását célzó küzdelmét.

Holtponton vannak Románia és Oroszország kapcsolatai – mondja a bukaresti orosz nagykövet, s nehéz vitatkozni vele. A diplomáciában előfordulnak válságok, hosszúak és reménytelenek is, ha van rá észszerű magyarázat, vagy fűződik hozzá jól felfogott érdek.

A REGA Régiókutató Egyesületnek a székelyföldi fiatalok körében végzett friss felmérése újfent rávilágított arra a jó pár éve ismert jelenségre, hogy az ország néhány nagyvárosa elszívja a gyengébben fejlett, szegény régiók fiatalságát.

Ismét „kitett magáért” az elmúlt hetekben magyar ügyekben a román igazságszolgáltatás: újabb épületétől fosztotta meg a római katolikus egyházat, amikor nem hagyta jóvá a jelenleg a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskolának otthont adó épület visszaszolgáltatását.

Szép lassan elcsitulnak a család fogalmának alkotmányba iktatásáról október 6–7-én rendezett népszavazás kapcsán felkorbácsolt indulatok, a közbeszédet egyéb témák fogják uralni.

Miközben Ukrajna hivatalosan az európai uniós és NATO-csatlakozás felé kacsintgat, a kijevi kormány továbbra is meglehetősen érdekes stratégiát alkalmaz, hogy kikövezze az ország útját a demokratikus alapértékek tiszteletben tartásán alapuló intézményekbe.

Bár e sorok írásakor nem tudni még pontosan, ki és miért tette, a tény mindenképpen sokatmondó: barbár módon eltávolították az egyik legeredményesebb magyar hegymászó, a csíkszeredai születésű Erőss Zsolt emlékére állított gránittáblát az Oltár-kőről.

Még van idő arra, hogy az RMDSZ új Maros megyei „erős emberei” senkitől sem zavartatva, nyugodtan kipofozkodják magukat, és a karbirkózás eredményeinek ismeretében eldőljön, ki a főnök, kinek meddig terjed a döntéshozói hatásköre.

Érdekes és egyben meglepő trendek rajzolódnak ki a romániai viszonyokat illetően egy mostanság napvilágot látott felmérésből, ami a lakások megfizethetőségét vizsgálta Európában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Ha minden úgy alakul, ahogy a kormányoldal – vagyis annak mindenható ura, Liviu Dragnea PSD-elnök – tervezi, még az is megtörténhet, hogy az azonos nemű párok többet nyernek a réven a család meghatározásáról szóló alkotmánymódosító népszavazás után, mint amennyit a vámon elveszítenek.

A nálunk felé oly gyakori látszatintézkedések sorát gazdagítja a miniszteri rendelet, amelyet süllyesztőbe kerülése előtti utolsó mozdulatként, rendkívül „áldásos” és „hozzáértő” tevékenységének „hattyúdalaként” fogadott el a minap Valentin Popa volt oktatási tárcavezető.

Magyarország, Lengyelország s most Románia. Mi a közös bennük Brüsszelből nézve? Az egykori szocialista tábor volt tagjai, akik megsínylették a rájuk erőltetett szovjet kommunista rendszert, s még nem gyógyultak teljesen ki a Moszkvából behurcolt kórból.

Az egyik legszebb autópálya-szakasznak nevezte Narcis Neaga, az országos közútkezelő vállalat igazgatója az észak-erdélyi sztráda hétvégén átadott, mintegy tíz kilométeres, Gyalu és Magyarnádas közötti részét, és ezzel nehéz vitába szállni.

Erdélyi magyarként déjà vu érzésünk lehet mindazzal kapcsolatban, ami ma Kárpátalján történik. A legtöbb határtologatást megért egykori magyar tartomány közössége nemcsak gazdaságilag, hanem kulturálisan is rosszabb helyzetben van ma, mint a Szovjetunió idején.