• Vélemény

Szinte példátlan válságba került az Európai Unió és Nagy-Britannia, miután a brit parlament alsóháza nagy többséggel elutasította azt a megállapodás-tervezetet, amely a szigetország és az EU viszonyát szabályozta volna a brit kilépést követően.

Nem vagyunk elesettek, ám nap mint nap rossz­akarók gáncsait, megaláztatásait nyögjük. Nem vagyunk szegények, de közösségi, egyházi javaink nagy részét ma is a sötét történelmi időkkel szakítani nem akaró világi hatalom bitorolja.

Véletlenül egészen közel esik időben egymáshoz a magyar és a román kultúra napja – előbbit tegnap ünnepelték Mihai Eminescu születésnapjához időzítve, utóbbit január 22-én, a Himnusz megírásának napjára emlékezve tartják magyar nyelvterületen.

Az önpusztító ostobaság, az aljas, gyilkos rosszindulat és a frusztráció kóros elegyeként értékelhető az a panaszáradat, amelyet a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma dobott be a nyilvánosságba.

Egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve kizárólag negatív hangvételű beszámolók, vélemények, elemzések jelennek meg a román médiában Orbán Viktorról és általában Magyarország kormányáról.

A bukaresti kormányoldal az elmúlt két évben minden erejét megfeszítve, komoly áldozatok árán elérte, hogy támogatóinak száma kevesebb mint a felére csökkenjen – így értékelhető az IMAS közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése.

Valaha komoly vetélkedés volt Erdély két – egymáshoz közel fekvő – kultúrközpontja, Kolozsvár és Marosvásárhely között. Az egykori kincses város mindig meglévő előnye mára utolérhetetlenné vált, szinte naponta közöl a sajtó újabb híreket, elemzéseket a kolozsvári sikerekről.

Úgy tűnik, hatalmas, már-már kifogyhatatlan a miniszteri bársonyszékben újfent ott trónoló tanügyminiszter asszony ötleteinek tárháza. Ecaterina Andronescu újabb és újabb javaslatokkal, tervekkel áll elő.

Egyértelmű és minden kétséget kizáró üzenete van annak, hogy a Bihar megyei rendőr-főkapitányság a történtek után több mint egy héttel sem tudja, akarja azonosítani a nagyváradi zászlóégetési kísérlet elkövetőjét.

Az utóbbi hetekben több román ember is megkérdezte tőlem, hogy erdélyi magyarként miért szeretjük a PSD-t, az RMDSZ pedig miért „ezeket a bűnözőket” támogatja?

Csupa hangzatos és mindenki számára vállalható tétel olvasható a január elsején kezdődött román uniós elnökség célkitűzései között.

Nem is volt annyira súlyos, mint amire számítottunk – így összegezhető a 2018-as, úgynevezett centenáriumi év.

Hogy a bőség zavara, avagy a történelmi léptékű momentumok hiánya okozza-e, de nehéz rangsort felállítani az idei évben a romániai társadalom, ezen belül pedig a magyar közösség szempontjából lényeges történések tekintetében.

Idén is szomorúan kuporoghatnak a karácsonyfa mellett a román ellenzék politikusai, miután ezúttal sem hozott nekik karácsonyra kormányváltást a Jézuska.

Napok óta tüntetnek Magyarországon. A túlórákat szabályozó „rabszolgatörvény” ellen demonstráló tömeg a vasárnapi, parlament előtti tüntetésen volt a legnagyobb, akkor talán elérte a tízezret a tiltakozók száma. Ennyit a lényegről. 

Egyre több vizsgaeredményből, felmérésből, statisztikából, százalékarányból olvasható ki, hogy a fiatalok jelentős része gyakorlatilag hülye.

A balliberálisok pasztellképet festenek, amelyben a tárgyak, alakok körvonalai egymásba mosódnak, míg a konzervatívok Európája olyan mozaikokból álló kép, amelyben a tagok megőrzik színüket, alakjukat, s ezzel gazdagítják a nagy európai ikonképet.

Még el sem kezdődött a 2019-es választási év, de máris bizton kijelenthetjük: az európai parlamenti és köztársaságielnök-választással is „súlyosbított” esztendő az érdemi gazdasági és szociális politika rovására menő masszív kampány jegyében telik majd.