• Vélemény

A kommunizmus nem múlt ki, az iránta való nosztalgia a pusztítások ellenére a mai napig köztünk él.

„Nem János szomszéd ellenében” – hangoztatják a székelyföldi románok önjelölt képviselői, akik bukaresti tüntetést szerveznek a közigazgatási törvénykönyv ellen, hogy az államfő ne hirdesse ki a jogszabályt, és „a román nyelv maradjon az állam egyetlen hivatalos nyelve”.

Bár sután, lassan és akadozva, de úgy tűnik, talán-talán mégiscsak beindulhat Romániában a csúszópénz intézményének megszüntetését célzó gépezet.

Bár arról megoszlanak a vélemények, igaza volt-e Gianni Infantinónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnökének, amikor azt mondta, az oroszországi volt minden idők legjobb labdarúgó-világbajnoksága, az azért kijelenthető: a legrosszabb biztosan nem volt.

Sokan fenntartásokkal fogadták, amikor az RMDSZ tavaly bejelentette, hogy nem akar kimaradni a román egyesülés 2018-ra meghirdetett centenáriumi évéből, és Ezer év Erdélyben, száz év Romániában jelmondattal programsorozattal készül a százéves évfordulóra.

A székelyek magyarok, szó sincs arról, hogy külön nemzetnek, nemzetiségnek lehetne őket minősíteni – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában.

Románia nagy bánata, hogy az Európai Unió nem egy luxusautó tetejéről pénzt dobáló oligarcha.

Korántsem új a nap alatt, s az idei vizsgaidőszakban is ismétlődik, amihez hosszú évek óta hozzászoktunk.

Bármekkorát is csalódtak, akik abban bíztak, hogy Laura Codruţa Kövesi megőrizheti pozícióját, Klaus Johannisnak nem volt más választása, mint az alkotmánybíróság határozatát végrehajtva leváltani tisztségéből a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjét.

Ablakot cseréljünk vagy konyhabútort? Esetleg mindkettőt? Elég egy festés, vagy kell a hőszigetelés is? Ideje lenne befektetni egy mosogatógépbe! Nyaralni is kellene, ha már egész évben húztunk! – ilyen és ezekhez hasonló mondatok hangzanak el ezekben a napokban sok erdélyi és partiumi családban.

Meglehetősen ironikus, hogy a román igazságszolgáltatás éppen aznap hozott két magyar vonatkozású ügyben is furcsa, keményebb megfogalmazásban pedig egyenesen döbbenetes és felháborító ítéletet, amikor a parlament kormánypárti többsége a büntető törvénykönyvet módosította.

Reszkessetek, erdélyi magyar politikusok, újságírók, autonomisták, zászlókitűzők, koszorúzók, megemlékezők, nótázók, kommentelgetők: olyan törvénytervezetet dolgoztak ki, amely börtönnel büntetné a „románellenes” megnyilvánulásokat és szervezkedést.

Több mint kívánatos lenne, hogy valóban törvényerőre emelkedjék, amit most törvénymódosító kezdeményezés formájában fogalmaztak meg szenátorok és képviselők: a jövőben nem pusztán pénzbírsággal sújtanák azokat, akik filmeznek vezetés közben.

Romániában – és valószínűleg így vannak vele a többi volt szocialista országban is – mindig is a tudományos-fantasztikus kategóriába soroltuk a japánok precizitását, hatásköri fegyelmüket.

Emelje fel a kezét a képernyő előtt vagy az újságból felnézve az a kedves olvasó, aki nem járt már úgy egy világvégének tűnő helyen, de akár egy belvárosi étteremben vagy egy turisztikai központban, hogy azért nem tudott vásárolni, enni, inni, mert nem lehetett bankkártyával fizetni.

A kormányt buktatni akaró jobbközép román ellenzék bukott jókorát – így összegezhető a szerdai bizalmi szavazás végeredménye.

Ismét a fehér papír fölé görnyed az érettségin egy végzős nemzedék, amelynek tagjai nem mondhatják el magukról, hogy könnyebb, testhezállóbb, életszerűbb megmérettetésen vesznek részt, mint a korábbi generációk.

Adva van egy politikai hatalom, amely nem hajlandó elismerni a vezetői büntetőperében született bírósági ítéleteket, ezért kifejezetten az igazságszolgáltatással szembekerült politikusok megmentése érdekében alkot vagy módosít kormányrendeleteket és törvényeket.