Az általa irányított intézmény népszerűségi rekordokat döntött, az emberek rajongtak a műsorért, a hírtelevíziók pedig nézettségi csúcsokat állítottak fel a sok bilincsbe vert politikus, polgármester elhurcolásának élő közvetítésével. A volt férje családnevét megtartó román főügyész végre megadta azt, aminek a lakosság még a fizetésemelésnél is jobban örül: rács mögött látni tolvaj elöljárókat, magas rangú korrupt politikusokat. Létezik-e ennél rátermettebb jelölt arra, hogy irányt szabjon Európa korrupcióelleneseinek?

Csakhogy elsősorban nem szakmaisága miatt kell Kövesi Brüsszelnek. Üzenni akarnak az Uniót jelenleg még maghatározó erők az idehaza megbukott DNA-vezető személyének piedesztálra emelésével. Üzenik az EU politikájának irányítóit bírálni merészelő, saját érdekeik mellett kiálló közép-kelet-európai országok kormányainak, a „megtévesztett” lakosságnak, hogy kit is kell választani, ha jót akarnak. Aki Kövesivel van, az nemcsak megvesztegethetetlen és éjt nappallá téve üldözi a korruptakat, de Európát is védi. A valóban létező korrupció üldözése ma politikai vesszőparipává is vált. Aki populista, az autoriter és természetesen Európa-ellenes is. És velejéig korrupt.

Tudorel Toader igazságügyi miniszter a saját ülepébe rúg egy hatalmasat az európai uniós tagállamokban tevékenykedő kollégáinak küldött beszámolójával Kövesi bukásának okairól. Párizsban, Berlinben, Brüsszelben tökéletesen tisztában vannak a kezdetekkor valóban hatékonyan működő román korrupcióellenes ügyészség lassú korrumpálódásával, a balkáni politikai harc mocsarába való lesüllyedésével. Nyilván ismerik Kövesi máig tisztázatlan jelenlétét a 2009-es román elnökválasztás éjszakáján az akkori belügyminiszter, Gabriel Oprea lakásán a SRI vezetőinek társaságában. Valószínűleg az uniós döntéshozók is feltették a kérdést: mennyire lehet hiteles egy korrupcióval harcoló főügyész, ha rajtakapják, hogy másolta a doktori disszertációjának egy részét? És jól tudják a főügyészség és a hírszerző szolgálat közötti titkos megállapodás eredményét, a titkosszolgák aránytalan beavatkozását az ügyészek vizsgálataiba. De ez most másodlagos számukra. Ütni kell egyet az „Európa-elleneseken”, s jutalmazni kell a francia elnök és a német kancellár kedvenc kelet-európai bábjának számító Johannis hűséges ezredesét, a korruptak bosszújának áldozatát, a rettenthetetlen ügyésznőt.

Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unió központosítását, egységesítését támogatók készülő intézményéhez eddig csak huszonkét tagállam csatlakozott. A távolmaradók között van Magyarország és Lengyelország is. A kormány ellenében történő esetleges kinevezéssel a brüsszeli összuniós ügyészség megálmodói keblükre ölelhetik Laura Codruța Kövesit, de könnyen elveszíthetnek egy eddigi támogatót, Romániát.