Amikor a magyarellenes hóhért akasztják

Amelynek működése nem is lehetne szögesebb ellentétben az elnevezésével, hiszen valójában a balkáni stílusú, náci-bolsevik vétetésű megalázásban és megfélemlítésben utazik.

A bírák két, székelyföldi elöljárók ellen magyar feliratok miatt indított perben is amiatt utasították el a szervezet keresetét, mert Tanasă nem tudta bizonyítani, hogy jogszerűen jár el az egyesület nevében. Már korábban kiderült ugyanis, hogy az évek óta nem tartja be az egyesületek működését szabályozó törvényt, mivel 2016 júniusa óta nincs törvényesen megválasztott elnöksége, ennek nyomán pedig meg is szüntethető, hiszen a hatályos jogszabály értelmében ez a sors vár azon egyesületekre, amelyeknek egy éve nincs elnöksége.

Erre Árus Zsolt gyergyószentmiklósi jogvédő már tavaly felhívta a figyelmet, sőt az egyesület felszámolását is kezdeményezte. Mindezen kicsiny sikerek jelzik: lehetséges és érdemes is fölvenni a küzdelmet a magyar közösség ellen tűzzel-vassal, de legfőképpen bizonyos román állami szervek burkolt támogatásával működő magyarellenes erőkkel szemben.

Dan Tanasă kapcsán ugyanis nehéz elhinni, hogy egyedül, egy huszadrangú kis egyesület élén lenne annyi kapacitása, hogy minden egyes magyarlakta település minden egyes középületét tüzetesen szemügyre vegye, megállapítandó, hogy látható-e rajta székely vagy magyar zászló, a város- vagy a községházán szerepel-e a Városháza vagy a Községháza felirat, illetve, hogy a magyar felirat egy magasságban látható a román felirattal, horribile dictu, fölötte áll, és ezen esetek mindegyikében megtegye a feljelentést.

Persze nem a fanatizmusában és a magyargyűlöletében kételkedünk – ezekről már több ízben is tanúbizonyságot tett. Most viszont, miután már évek óta büntetlenül garázdálkodhatott, esély van arra, hogy beigazolódjon az ősi magyar mondás, miszerint akasztják a hóhért: előfordulhat, hogy végre ellene hoznak elmarasztaló ítéletet a bíróságok.

Még ha most első körben nem is amiatt, amivel joggal vívta ki nemcsak a magyar közösség, hanem minden jobb érzésű kultúrember megvetését: az uszítás és azon igyekezet miatt, hogy az adófizető állampolgárok egy csoportja még véletlenül se érezze úgy, hogy nem kezelik másodrendű polgárként Romániában. Ahogyan Al Caponét sem az általa, vagy a bandája tagjai által elkövetett egyéb, bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmények, hanem adócsalás miatt kapták végül el, úgy ő sem a legfőbb vétke miatt ütheti meg a bokáját, hanem egy egyszerű kis jogi mulasztás miatt.

De reménykedjünk abban, hogy ami késik, nem múlik: a Magyar Polgári Párt (MPP) most végre a gyűlöletkeltés és a magyarellenes uszítás miatt is feljelentést tett ellene, illetve a magyarok elleni gyűlöletkeltésben és a magyarellenes fake news-gyártásban szintúgy jeleskedő székelyföldi román szervezet ellen. Remélhetőleg nem ez az utolsó feljelentés, amit a nyakukba kapnak, mint ahogy az is, hogy ebben a perben is sokan jelzik aláírásukkal: magyar nemzetiségű román állampolgárként ők is sértett félnek érzik magukat. Persze amíg a jogerős ítélet meg nem születik (már ha megszületik), addig hivatalosan nem tekinthetők vétkesnek mindezek elkövetésében, de legalább amíg a bíróságokat járják, talán addig is kevesebb idejük lesz a gyűlöletkeltésre, a magyar–román viszony ordas hazugságok terjesztésével való további mérgezésére.

Abban a Romániában, ahol az olyan mértékadó és nagy tekintélyű, mindig jól informált és „függetlenobjektív” nemzetközi jogvédő szervezetek szerint, mint a Transparency International és Freedom House, az elmúlt évek igazságügyi huzavonái miatti kis visszaesés ellenére még mindig tombol a demokrácia, a jogállamiság és a szabadság – legalábbis nagyobb mértékben, mint a rossz tanulónak számító Magyarországon – , egy őshonos nemzeti közösségnek már ennek is örülnie kell.