HIRDETÉS
A hallgatókat épp eléggé lefoglalják a vizsgák, a tanároknak már rég elegük van az egészből és – érthető módon – a nyugodt munkavégzés jelenti egyetlen vágyukat, az RMDSZ-nek pedig igazi tragédia lenne az európai parlamenti kampány időszakába behurcolni egy sikertelenségre ítélt küzdelmet.
Leonard Azamfirei rektor nem feltétlenül akarja kiutálni a magyarokat az egyetemről, „csupán” évek óta konok kitartással, s konszenzusos politikai háttérrel igyekszik erős marosvásárhelyi román bástyává alakítani az intézményt. Ezen a bástyán pedig széles és mély repedést jelentene egy magyar kar. Tisztában van vele, hogy jogilag szinte kikezdhetetlen az egyetemi autonómia, az önálló karok létrehozását szabályozó törvényt a magyarokon kívül ma mindenki levegőnek nézi Romániában. Márpedig Azamfirei úrnak az égvilágon semmilyen érdeke nem fűződik a magyar kérés teljesítéséhez. A helyzetet bonyolítja, hogy tavaly egy egészen kivételes, talán az 1989-es rendszerváltás után egyedülálló megoldásnak köszönhetően (az RMDSZ közvetítésével Orbán Viktor kormányfő és Liviu Dragnea szocialista pártelnök megegyezett, s a megállapodás egyáltalán nem zökkenőmentesen ugyan, de végül eredménnyel járt) Marosvásárhelyen újraalapították a katolikus gimnáziumot. A konfliktus román nézőpontból nézve magyar győzelemmel zárult. Ugyanezt rövid távon még egyszer nem lehet eljátszani azon a Marosvásárhelyen, ahol amúgy is mindenki mindent etnikai szemüvegen keresztül néz.
Az persze megér egy misét, hogy az Ungureanu-kormány 2012-es bukása óta miért csak a román bástyaépítő Azamfireinek volt konkrét stratégiája? Miért maradtak el a magyar forgatókönyvek a védekezésre vagy éppen az offenzívára? Ma egy óriásira nőtt, tudományos eredményekben szegény, infrastruktúrájában viszont látványosan fejlődő, magát multikulturálisnak nevező, de valójában nagyon is románná vált egyetem gépezetének dübörgése mellett szinte alig hallani egy kisebbségi csoport méltatlankodását.
A reális helyzet megállapítása nem feladást sugall. Még mindig magyar diákoktól is hangos az egyetemi campus, székely fiatalok jönnek évről évre Marosvásárhelyre az orvosi diploma megszerzése reményében, sokan közülük a városban telepednek le tanulmányaik után. Magyarországon úgyszintén népszerű az intézmény, az anyaországból érkezettek jól érzik magukat a Bolyaiak városában, szép élményekkel utaznak haza az oklevél átvétele után. Közös felelősség, hogy a jelenlegi vitáknak ne legyen elrettentő hatásuk az ide készülő magyar diákokra, mert jelentkező híján nemcsak külön karra, főtanszékre, hanem magyar nyelvű oktatásra sem lesz szükség.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
