Kiss Judit
2020. február 19., 07:512020. február 19., 07:51
Ahogy közeleg a kikelet, és az ember egyre inkább kezd a szabadba vágyódni, mintha észrevehetőbbé válna a tavaszra váró természetet elözönlő szemét. Pedig a hazai út- és erdőszélek, mezők, folyók és folyópartok sajnos télvíz idején, ősszel, nyáron is ugyanazt a képet mutatják: soha el nem bomló műanyag hulladékok garmadája tarkállik úton-útfélen. És felmérhetetlen, hogy az idő múlásával kevesebb-e a természeti képbe alaposan belerondító hulladék mennyisége.
Bár minden évszakban számos településen megszervezik a közös szemétgyűjtést, önkénteseket toborzó akciók keretében kesztyűvel, szemeteszsákkal indulnak sokan takarítani, mit ad isten, a következő évszakban bizony kezdhetik elölről. Az is beláthatatlan, mennyi a kézzelfogható eredménye annak, hogy a hatóságok, a civilek, a környezetvédők az utóbbi időszakban gyakorta és intenzíven küzdenek azért, hogy minél kevesebben hagyjanak maguk után hulladékot. A sok jó szándékú biztatás, a közösségi oldalakon, a sajtóban sűrűn megjelenő, fotókkal illusztrált elrettentő példák, a takarítási akciókra való toborzások azonban úgy tűnik, még mindig nem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy számottevően kevesebb műanyag, üveg, fém, használt ruha, építkezési törmelék kerüljön az árokszélre és a folyópartra.
Most újabb tavaszi kampány indult, mozgósítják a lakosságot, térképen jelenítik meg, aktualizálják a bepiszkított utak helyzetét, figyelemfelhívó online hadjáratot indítanak a szemetelés és szemetelők ellen. Dicséretesek ezek a kezdeményezések, azonban tágabb perspektívából nézve pusztán önmagukban szélmalomharcnak bizonyulhatnak. Ha a realitás talaján maradunk, kézenfekvő: az egyik módja annak, hogy valóban kevesebben szemeteljenek, nyilvánvalóan a borsos bírságok kiszabása lenne. Hiszen ha azoknak, akik most lazán eldobálják a hulladékot, nem kell mélyen a pénztárcájukba nyúlniuk, akkor száz év múlva is ugyanolyan mennyiségű szemetet kell majd összeszedegetniük az önkénteseknek az erdőszélről. A másik fontos tényező a nevelés kérdése: ha az emberpalánta nem tanulja meg otthon, és az iskolában sem esik sok szó arról, hogy a környezet tisztán tartásának, védelmének, a felelős, avagy felelőtlen fogyasztásnak mi a hozadéka, akkor vajmi kevés fog változni e tekintetben.
Jól tudjuk, az uniós rendelkezéseknek megfelelően tavaly nyártól új hulladékkezelési politika lépett érvénybe: papíron és hivatalosan a szemétszállító vállalatok a lebomló hulladékot, a karton-, műanyag-, üveg- és fémhulladékot is szelektíven viszik el. Már ha az állampolgár külön gyűjti, ha a vállalatok valóban teszik a dolgukat, ha minden megy, mint a karikacsapás. Románia azonban sajnos nem az az ország, ami könnyedén és rugalmasan felzárkózik az effajta elvárásokhoz. Bár döntéshozói nyilatkozatok szintjén a szelektív szemétgyűjtés és a hulladékhasznosítás országosan prioritást élvez, egyelőre Románia szemetének mindössze 14 százalékát sikerül reciklálni. Valószínűleg a fennmaradó 86 százalékba tartoznak az útszélen virító, tonnában mérhető szemétmennyiségek is.
Mindazonáltal nem árt, ha minél többen csatlakoznak a takarítási akciókhoz, virtuálisan kampányolnak, vagy kesztyűvel, szemeteszsákkal nekilátnak a munkának. Az sem árt, ha minél többen fektetnek energiát abba, hogy az ifjú nemzedék számára már ne legyen természetes, hogy teleszemeteli a természetet. Még akkor sem, ha legalább ilyen fontos, döntéshozói, politikai szinten, az uniós elvárásoktól függő kötelezettség szempontjából hogyan kezeli az ország ezt a kérdést.
A hétköznapi ember nem láthat és nem is szólhat bele abba, hogy mi zajlik magasabb szinteken. Azt azonban maga is befolyásolhatja, hogy szűkebb környezetében mennyi hulladék tarkállik a mezőn és folyóparton kikelet közeledtével, forró nyárban vagy télvíz idején.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1 hozzászólás