Jól látják azt is, hogy kisebbségi kormányként lehetetlen egy olyan parlamenttel együttműködni, amely törvényről törvényre alkot különböző alkalmi többségeket, koalíciókat, s ha épp úgy alakul, költségvetési kényszerhelyzetbe hozza a kabinetet.

Helyesen érvelnek Johannisék akkor is, amikor azt mondják: megnyerték az európai parlamenti, majd az államfőválasztást, így nemcsak a felmérések, hanem a valós szavazói akarat is lényegesen megváltozott az országban. Igazuk van abban is, hogy az évek óta várt politikai stabilitást kizárólag egy új, egyértelmű parlamenti többség teremtheti meg. Nehéz vitába szállni állításukkal, miszerint a romániai emberek túlnyomó része nem szeretné a hatalom közelében sem látni a szociáldemokratákat. Mi következik ebből a korrekt helyzetismeretből? A válasz nyilvánvaló: a mindent tisztázó előre hozott választás.

Csakhogy van egy hangyányi kis probléma. Kicsit döcögősen, de az elmúlt harminc évben Románia is igyekezett magáévá tenni az Európa nyugati felén már régóta meghonosodott demokrácia nevű valamit. Ennek pedig vannak írott és íratlan szabályai. Amelyeket át lehet ugyan lépni, csak azután nem kell sértett arcot vágni az antidemokratikus jelzőhöz. A román alkotmány szinte lehetetlenné teszi az idő előtti megméretést. Hogy jó-e ez vagy rossz, szinte lényegtelen. Lehet változtatni is az alaptörvényen megfelelő parlamenti háttérrel. Most az alkotmányjogi kiskapuk feszegetése zajlik. Ügyeskedés bukaresti módra. A sürgősségi kormányrendeletek özöne, a cinikus megfontolásból, s részben zsarolással megvalósított parlamenti felelősségvállalások sora azt jelzi: Johanniséknak csak akkor jó a demokratikus játék, ha az ellenfeleknek nem osztanak lapot.

A mostani hogyan tovább kiszámíthatatlan Bukarestben. Akár meg is valósulhat a liberálisok vágya, és egy májusi, júniusi előre hozott választáson nagy győzelmet arathatnak. De az is lehet, hogy Ludovic Orban bukott-átmeneti-kijelölt miniszterelnöki státusa még ősszel is változatlan lesz. Közben a demokráciára korábban oly érzékeny romániai civil szervezetek elnémultak, a csillogó szemű fiatal tüntetők pedig elvonultak hamburgerezni. Minden politikai táborban szabállyá vált a szabálytalanság. Menő lett a középszerűség. Természetessé vált a demokráciára hivatkozva antidemokratikusnak lenni. Már mindegy is, hogy ki kezdte a piszkos játékot, a körbe mostanra mindenki beállt. Harminc évvel ezelőtt egy Ion Iliescu nevű posztkommunista vezér az „eredeti demokrácia” megvalósítását ajánlotta Romániának. Mára a romániai politikai elit tökélyre vitte a tervet.