• Vélemény

Ebben az országban a koronavírus-járvány előtt is rémálom volt a millió sebből vérző egészségügyi rendszer „karmai” közé kerülni, hát még most, amikor feje tetejére állt minden, és irdatlan káosz uralja az egészségügyi viszonyokat.

Ha nem lenne már túl sok negatív tapasztalatunk a mindenkori román kormányok ígéretlavináit illetően, akár bizakodóak is lehetnénk a nemzeti liberális párti (PNL) kabinet által a napokban bemutatott, a gazdaság élénkítését célzó programot olvasva.

Igencsak jól rávilágít Budapest és Bukarest eltérő nemzetstratégiai és diplomáciai prioritásaira az, ahogyan az elmúlt hetekben, hónapokban a két ország diplomáciája működik.

Háromszázhuszonhat új koronavírusos esetet igazoltak Romániában, és ezzel 27 296-ra nőtt a fertőzöttek száma, jelenleg 222 beteget ápolnak az intenzív osztályon, a fertőzöttek közül 20749-et kiengedtek a kórházból. Ezt zúdította a nyakunkba szerdán a bukaresti média.

Ha a járványhelyzet rosszabbra fordul, az semmiképp sem a koronavírus-válságot csöppet sem sorjamentesen kezelő kormány hibája lesz, hanem a lakosságé – ezzel a veretes gondolatmenettel örvendeztette meg a nyilvánosságot Raed Arafat.

Aligha lehet indokolatlannak nevezni a kormány megbuktatására irányuló ellenzéki igyekezetet olyan körülmények között, hogy a kisebbségben kormányzó liberálisok egész pályás letámadást indítottak minden olyan jogállami intézmény ellen, ami nem az ő tenyerükből eszik. 

Úgy tűnik, hogy az életünkre több mint három hónapja ránehezedő járványhelyzet egyik legmarkánsabb hozadéka az, amit egy közhellyel szokás leírni: az a biztos, hogy minden bizonytalan.

Értelmezési vita robbant ki a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemzeti régiókért elindított európai polgári kezdeményezése, egészen pontosan a cél érdekében folytatott aláírásgyűjtés folytatása kapcsán.

Az, hogy a román legfőbb ügyészség Klaus Iohannis államfő április végi magyarellenes kirohanása kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az ugyan gyűlöletbeszédnek minősül, de nem tekinthető uszításnak, ezért nem indítanak eljárást miatta, olyan, mintha azt mondták volna ki: valaki nem teljesen, csak egy kicsit veszítette el a szüzességét.

Erdélyi magyarok és Magyarországon élő erdélyi elszármazottak százezreinek okozott óriási örömöt Szijjártó Péter külügyminiszter kedd délutáni bejelentése, miszerint szerda hajnaltól karanténkötelezettség nélkül utazhatnak Magyarországra a román, valamint a magyar állampolgárok.

Ember legyen a talpán, aki bő három hónapnyi tömény káosz után bármiben is egészen bizonyos a járványt, valamint a betegség megfékezése céljából tett romániai hatósági intézkedéseket, a széltében-hosszában keringő, egymásnak ellentmondó vélekedéseket, bejelentéseket illetően.

Józan ésszel egyre nehezebben értelmezhető tartományba kezd átcsúszni a román politikum tevékenysége a koronavírus-járvány kezelése kapcsán. Néha ugyanis az az érzése az embernek, hogy sem az ellenzék, sem a kormány nem veszi kellően komolyan a helyzetet. 

A szerdai képviselőházi szavazás, amelyen a román honatyák elsöprő többsége elutasította, hogy március 15-e a romániai magyar közösség törvényben rögzített, hivatalos ünnepe legyen, ismét csak bebizonyította, hogy nincsenek csodák. 

Egy kép többet mond ezer szónál – így a bölcselet. Vannak viszont olyan történelmi pillanatok, amikor szavakra van szükség. Néhány jókor elmondott, világos államférfiúi mondat üzenetértéke túlmutat százoldalnyi stratégián.

Miközben az elmúlt hónapokban a közfigyelem elsősorban az életünk szinte minden területére dominánsan ható, a gazdasági, társadalmi, egészségügyi viszonyokat alapjaiban megváltoztató koronavírus-járványra és annak hozadékaira irányult, a korábban lényegesnek érzékelt problémák háttérbe szorultak.

Amint ellaposodott a járványgörbe Romániában, és az ország – legalábbis egy időre – fellélegezhet a koronavírus-pandémia okozta bénultságból, a többhónapos karantén után, a bukaresti politikai osztály képviselői skrupulusok nélkül nekiestek egymásnak. 

Klaus Iohannis államfő ne várjon köszönetet azért, mert alkotmányossági óvást emelt pénteken a trianoni békeszerződés évfordulóját román ünnepnappá nyilvánító törvény ellen.

Apai ágon a közeli Pocsajról és Hajdúszovátról származom. Anyai ágon részben a szintén nem annyira távoli Köröstarcsáról. Normális körülmények között alig több mint félóra alatt befutható lenne a táv Nagyváradról, ahova az említett településekről őseim beköltöztek a könnyebb boldogul&