Cenzúra 2021

A filmben a Galaktikus Köztársaság Galaktikus Birodalommá való átalakításáról szóló, a diktatúra irányába történő elindulással egyenértékű bejelentést fogadja zajos ováció a törvényhozásban.

A való életben egyes politikusok, illetve számos magánember jubilált a különböző közösségi platformokon, miután a Twitter bejelentette: végérvényesen felfüggesztette Donald Trump leköszönő amerikai elnök fiókját. Vagyis 2021-ben azt kellett megérnünk, hogy egyesek lelkesen tapsikolnak, amikor egy cég a szólás- és véleményszabadságot korlátozza.

Persze lehet azt mondani, hogy Trump ellentmondásos és megosztó személyiség, aki nem csupán megkérdőjelezte az elnökválasztás tisztaságát, de hosszú ideig úgy tűnt: nem hajlandó a békés hatalomátadásra, ehelyett híveit is ellenállásra sarkallta. Bár ezzel közvetve ő is felelőssé vált a Capitolium elleni ostromért és az ott elveszett életekért, az, hogy ezért egy közösségi oldal üzemeltetői úgy döntsenek: virtuális szájkosarat raknak rá, példátlan. És nagyon, de nagyon veszélyes.

A Twitter, a Facebook és számos más techóriás Trumppal és a szimpatizánsaival szemben alkalmazott szájkosárpolitikája csak a betetőzése annak az ideológiai hadjáratnak, ami az elmúlt években zajlott. Az eufemisztikusan csak moderátornak nevezett cenzorok jobbára a konzervatív véleményeket „moderálták ki”, illetve a jobboldali véleményvezéreket tiltották le napokra, hetekre. Közben a neomarxista szélsőségesek zavartalanul tombolhatnak a virtuális térben.

Pedig annak idején úgy tűnt, hogy a közösségi oldalak épp hogy a szólásszabadság kiteljesítését hozhatják el, hiszen azok számára is megszólalási platformot biztosítottak, akik korábban nem rendelkeztek a véleménynyilvánítás hivatalos csatornáihoz való hozzáféréssel. Csakhogy a techcégek immár nem elégszenek meg azzal, hogy a több tízmillió felhasználó adatait felhasználva, a közösségi oldalakat hirdetési felületként is értékesítve elképesztő összegű nyereségre tegyenek szert. A divatos woke kapitalizmus jegyében politikai, világnézeti kérdésekben is állást foglalnak, ez pedig immár odáig fajul, hogy az általuk helytelennek vélt véleményeket egyszerűen eltüntetik. Mindez egyszerre valósítja meg az 1984 hátborzongató világát, amikor a jelent és a múltat is igyekeznek folyamatosan átírni, valamint a Szép új világét, amelyben az emberek mesterségesen előidézett kábulatban, az ösztönök kiélésére koncentrálva élnek.

A közösségi oldalakon manapság a kábítószert a lájkok jelentik: minél népszerűbb, minél jóemberkedőbb, minél helyesebbnek vélt álláspontot fejt ki valaki, annál többen láthatják, és annál több egóduzzasztó virtuális „jutifalit”, azaz lájkot kap. Ha viszont a rossz oldalon áll, akkor büntetése a virtuális létből való kitörlés, a megvetés, a damnatio memoriae.

Egyesek azzal próbálják ezt a gyakorlatot védeni, hogy magáncégekről van szó. Azonban itt nem csupán a cégek saját alkalmazottairól van szó, hanem olyan személyekről, akik felhasználóként veszik igénybe a közösségi oldalakat. Ráadásul természetesen az is elfogadhatatlan, ha egy cég egy bizonyos ideológia követését és hirdetését követeli meg az alkalmazottaitól. Egyértelmű: minél többen használják az oldalakat, annál nagyobb a működtetők felelőssége, annál nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a különböző álláspontok kiegyensúlyozott megjelenítésére. Hiszen az egyoldalú véleménybuborék kialakításának nemzetbiztonsági vonzatai is lehetnek, elvégre akár a választások kimenetelét is befolyásolhatják. Igaz, egyes helyeken már korábban bevezették a bizonyos vélemények hangoztatásáért járó büntetést, mint például a holokauszt vagy a kommunista diktatúra által elkövetett szörnyűséges bűnök tagadásáért járó felelősségre vonást. Ugyanakkor ez is vitatható gyakorlat, elvégre mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy saját maga döntse el: ki akar-e iratkozni a komolyan vehető kultúremberek köréből azáltal, hogy a nyilvánosság előtt szélsőséges nézeteknek ad hangot.

Bár nem vagyok feltétlen híve a hatósági beavatkozásnak, a techcégek esetében ez lassan elengedhetetlennek tűnik, ha komolyan gondoljuk a szólásszabadságot, azt, hogy A vélemény szabad maximának mindenkor érvényesülnie kell egy demokráciában. Az utóbbi időben elterjedt egy szlogen: Make 1984 fiction again, azaz Tegyük ismét fikcióvá az 1984-ben írtakat. „Csupán” ennyi lenne a cél – amit az egyre nagyobb hatalommal és véleménymonopóliummal rendelkező techcégek világában egyre nehezebb megvalósítani.

De ha komolyan gondoljuk a szólás és a vélemény szabadságán alapuló demokráciát, akkor nem lehet engedni belőle.