Hát igen, nagyon sokat várunk az idei évtől. Újrakezdenénk életünket, pontosabban éppen ott szeretnénk folytatni, ahol valamikor tavaly márciusban abbahagytuk. Már ősszel is sokan éreztük úgy, hogy a koronavírus úgynevezett második hulláma, illetve az ezzel járó korlátozások, gazdasági következmények túllépnek a tűrőképességünkön. Most, a vakcina megjelenésével nem a fényt véljük felfedezni annak a bizonyos alagútnak a végén, hanem ennek a rémálomnak a végére kerülő óriási pontot. Egyetlen tűszúrással visszakapni a társasági életet, a korlátlan utazásokat, a normális mederben folyó, félelemmentes mindennapokat, a kiszámíthatóságot. „Csak” ennyit kell teljesítenie 2021-nek. Attól tartok, nem fogja venni az akadályt.

A félelem nyíltan vagy a tudatalattiban, de jelen van mindannyiunk életében, s ennek számos következményét láthatjuk idehaza is. Az oltást elutasítók viszonylag nagy létszáma is a félelemmel magyarázható. „Békeidőben” elenyészően kevesen vannak azok, akik kétségbe vonják a különböző, egykor pusztító járványokat okozó betegségek elleni vakcina elfogadását. Most viszont egy érthető módon felfokozott lelkiállapotban lévő társadalom reagál a hírekre, a tudományos eredményekre, mindenre, ami történik. A félelemmel járó bizonytalanság állapota a legkézzelfoghatóbb dolgokban is megrendítheti a bizalmat. Tényleg védelmet biztosít az oltás? Valóban igazat mondanak az orvosok, a politikusok, a média, a közvélemény formálói? Sorakoznak a józan ész diktálta logikát nélkülöző kérdések, virágzik a bizalmatlanság.

Közben az állam sincs a helyzet magaslatán. Mifelénk emberemlékezet óta nem is volt. És érkezik a gazdasági válság, mert mi más érkezne, ha hónapokon keresztül akadályoztuk a természetes életmenetet? Szakértők szerint a romániai lakosság leginkább azt érzékeli a járvány és az amiatt kialakult gazdasági válság hatásaként, hogy megdrágultak az élelmiszerek, többe kerül a megélhetés, ugyanakkor az ágazatok egy része fellendült, másik része összeomlott, új iparágak, szolgáltatások jönnek létre, a meglévők átalakulnak. Tudunk-e alkalmazkodni a félelem és bizalomvesztés uralta hangulatban a nem feltétlenül drámai, de mindenképpen új helyzetekhez? Mennyire tudnak visszaélni a kiszámíthatatlanság nyújtotta lehetőségekkel a politikai kufárok?

2020 a döbbenet éve volt. Tán egy világháború sem lepte volna meg jóléti társadalmainkat annyira, mint a koronavírus, s annak életünkre való kihatása. 2021 az újrakezdés esztendeje lehetne, de félő, hogy a mindent elárasztó bizonytalanság és bizalmatlanság éve lesz.