Makkay József
2021. január 18., 08:342021. január 18., 08:34
Számítani lehetett arra, hogy az Európai Bizottság nem alkot törvénytervezetet a nemzeti kisebbségek védelmében.
Az RMDSZ és a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) által indított Minority SafePack szervező bizottsága kereken egy évvel ezelőtt, 2020 januárjában nyújtotta be az Európai Bizottsághoz (EB) a kötelező hét helyett tizenegy tagországban összegyűlt több mint egymillió hitelesített aláírást. Az eltelt esztendőben a szervezőknek sikerült meggyőznie az Európai Parlamentet arról, hogy az ügyet tűzze napirendre. Az EB elutasításával azonban okafogyottá vált, így az európai nemzeti kisebbségek kérdése továbbra is rendezetlen marad. A brüsszeli biztosok nem akarják érteni a lényeget, amikor az elutasításukat alátámasztó érvekkel hozakodnak elő. A bizottság szerint az Európai Unióban számos olyan előterjesztés és intézkedés született az elmúlt esztendőkben, amely megoldást kínál a nemzeti kisebbségek védelmére.
Az európai bürokraták érvelése azonban messze áll a valóságtól. Erre legtalálóbban Szili Katalin, a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések egyeztetéséért felelős miniszterelnöki megbízott reagált, aki szerint a nyelvi, kulturális sokszínűséget védő uniós szabályok kellőképpen elasztikusak ahhoz, hogy betartásuk ne legyen kötelező. Éppen ezt az űrt töltötte volna be a Minority SafePack nyomán születő törvénykezdeményezés, amely az uniós tagországokban kötelezővé tette volna a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét.
Tény, hogy a különböző európai fórumokon számos témába vágó ajánlás született. Ezek sorából érdemes kiemelni az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által Frunda György előterjesztésére 2006-ban elfogadott ajánlást, amely a nemzeti kisebbségekhez tartozók kollektív védelmét szorgalmazza. A Kalmár Ferenc által jegyzett és szintén megszavazott 2014-es Európa tanácsi jelentés ennél tovább megy: az ajánlás az önrendelkezés, a területi önkormányzati megoldások és a nyelvi, kulturális autonómia fontosságát hangsúlyozza. Hoffman Rózsa 2018-ban megszavazott jelentése a monitoring kiterjesztését javasolja a kisebbségeket ért hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére.
A 2003-ban elfogadott és elhíresült Gross-jelentés például kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek számára biztosított autonómia számos konfliktust orvosol a többségi nemzet és a kisebbségi népcsoportok között. A nemzeti kisebbségvédelem terén született európai uniós ajánlások sora folytatható, ezeknek azonban van egy nagy szépséghibájuk: „csak” ajánlások, azaz betartásuk nem kötelező. Ahhoz, hogy kötelező érvényű jogszabállyá váljanak, az Európa Tanács javaslatait az Európai Uniónak saját szabályrendszerébe kellene átültetnie és a mindennapi gyakorlatban alkalmazni. Az Európai Bizottság most ezt utasította el.
Ha számos ország többségi nemzetének képviselőit úriemberek közösségeként képzelnénk el, ahol az adott szónak súlya van, akkor az Európai Unióban a nemzeti közösségek ügyét is ajánlásokkal lehetne szabályozni. De erről szó sincs! Nézzünk végig Románián, ahol a saját törvényhozásuk által megszavazott törvényeket sem tartják be. Ki bízhat abban, hogy a román politikusokban van annyi tisztességtudat, hogy egy európai fórumon elfogadott és nem kötelező jellegű ajánlást beiktassanak az ország hivatalos jogrendjébe? Ezért abszurd és elfogadhatatlan a brüsszeli bürokraták magyarázkodása, amikor törvények helyett ajánlásokat ajánlanak.
Ezek után azt mondhatnánk, hogy nem szabad komolyan venni az Európai Uniót. Csakhogy ennek az államközösségnek a tagjaiként szeretne mintegy ötven millió kisebbségi ember olyan megnyugtató megoldást kapni közösségének védelmére, amely nem csupán anyanyelvének használatát garantálja, hanem megszüntetne mindenféle diszkriminációt a többség és a kisebbség kapcsolatában. Például olyan „apróságokra” gondolok, hogy Kolozsváron vagy Nagyváradon a polgármesteri hivatal alkalmazottai között ne csak 2-3 százaléknyi magyar anyanyelvű ember legyen, hanem számarányunknak megfelelően legalább 15, illetve 24 százalék. Nehezen hihető el, de ilyen irányú Európa tanácsi jelentés is született már.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!