Az egészségügyön és az oltási kampány szervezőin eddig nem múlt a siker, meglepően gyorsan zajlik az akció, hiszen máris eljutottunk az oltás második hullámáig, ami jó hír, bár jelentkezhettek volna többen is az oltásra. Viszont ez a kör jóval nagyobb kihívásnak ígérkezik, mint az első, hiszen nem 300 ezer, hanem jó ötmillió potenciális érintettet kellene beoltani. Ráadásul az sem túl kedvező előjel, hogy az egészre máris koalíciós villongás nyomja rá a bélyegét.

A megyei jogú városok Emil Boc liberális kolozsvári polgármester vezette szövetsége magával Bockal az élen úgy szállt bele páros lábbal a kormányba azzal az ürüggyel, hogy az az önkormányzatokra hárítaná az oltópontok kialakításának költségeit, mintha nem a saját pártjából származó, hanem minimum szociáldemokrata politikus állna a kabinet élén. Ami szépen jelzi, hogy továbbra is köszönik szépen, jól elvannak a törésvonalak a liberálisok és a koalíciós partner USR–PLUS között, illetve a liberális párton belül.

Boc és társai elsősorban az USR–PLUS által delegált Vlad Voiculescu egészségügyi minisztert bírálták, de azért az egész kormányt megizzasztották. A hangos akció némileg meglepőnek tűnhet, hiszen az ilyen belső problémákat általában nem szokás rögtön a nyilvánosság elé vinni; ha a partnerek között jó a viszony, akkor először koalíción belüli egyeztetéssel próbálják megoldani a gondokat. Viszont az alig néhány hete együtt kormányzó pártok között korántsem jó a viszony. Olyannyira nem, hogy még ennyi idő után sem voltak képesek megegyezni arról, melyik párt melyik megyébe delegálhat kormánymegbízottat. Az ok egyszerű: mindenki a „menőbb”, tehetősebb megyékre pályázik. És mivel az USR–PLUS nem volt hajlandó elfogadni a PNL javaslatát, miszerint a legnagyobb kormánypárt azon megyébe delegálhasson prefektust, ahol a megyei közgyűlés elnöki tisztségét is elnyerte, hogy, hogy nem, egyszer csak megkapta a nyakába a miniszterük a liberális Emil Boc vezette „segédcsapatok” támadását.

Bocék erődemonstrációja amúgy a liberális párton belüli feszültség kapcsán is fontos: az ugyanis jelzés a pártelnök Ludovic Orbannak – akire amiatt orrolnak, hogy túl sok fontos tárcát engedett át a partnereknek –, miszerint a második vonal jelentős erőt képvisel, és nem fél a konfliktusok felvállalásától. Mindez amúgy rendkívül szórakoztató és természetes is lenne – már a romániai politikai viszonyok között –, ha éppen nem egy világjárvány kellős közepén lennénk.

Viszont ott vagyunk, márpedig ilyen körülmények között elvárható lenne, hogy a kormánypártok mégiscsak inkább arra koncentráljanak, miként lehet minél nagyobb sikerre vinni az oltási kampányt. Ennek csupán egyik – persze kiemelkedő fontosságú – eleme az oltópontok létrehozása és működtetése. Ugyanakkor komoly ellenfelet jelentenek az álhírek, az oltásellenesek által terjesztett elképesztő kreténségek – attól, hogy a vakcinával chipet juttatnak be a szervezetbe, amellyel mindenkit követni, sőt irányítani lehet majd, azon át, hogy fehérvérűséget okoz, egészen addig, hogy az egész járvány nem is létezik, és a televízióban bemutatott oltások valójában meg sem történtek, mert a fecskendőkben semmi sem volt.

Hogy miért akarnák a világ országainak kormányai, hogy országuk gazdaságának jelentős ágazatai kerüljenek a lenullázódás közelébe, illetve hogy mi egyéb értelme lenne a korlátozásoknak, arra koherensen és józanul gondolkodó ember számára értelmesnek tűnő magyarázat persze még nem született. Az sem lehet ma már érv, hogy sokan inkább kivárnak – vannak országok, ahol jóval korábban elkezdődött az oltás, és senkinek sem esett baja.

Ahhoz, hogy Voiculescu miniszter jóslata megvalósuljon, az oltási kampány felpörgetése és profi szintű lebonyolítása mellett az is szükséges lenne, hogy hiteles, közismert személyek bevonásával hatékony kampányt folytassanak az oltás beadásának szükségessége mellett. És persze a különféle közintézmények és magánvállalkozások által a beoltottak számára meghirdetett kedvezmények sem lennének elvetendőek. Természetesen ez nem minősülhet diszkriminációnak, hiszen az oltási hajlandóság bátorítása az emberek egészségének, sőt életének megóvását szolgálja.

Mindezek, illetve a Voiculescu-féle pozitív forgatókönyv megvalósulása azonban igencsak kétséges, amíg a kormánykoalíción belül a vírus és az álhírek mellett legalább olyan fontosságúnak számít a koalíciós partnerek legyűrése. Amíg az emberek beoltása mellett ugyanannyi energiát ölnek abba, hogy egymást „oltsák” a nyilvánosság előtt.