Hiszen Orban ezzel csak azt kénytelen elfogyasztani, amit ő maga főzött – elvégre ő igazolta le a pártba az addig televíziós műsorvezetőként tevékenykedő Bogdant. Az elgondolás az volt, hogy az akkor éppen ellenzéki párt támogatottságát azzal próbálja magasabbra tornászni, hogy az esti beszélgetős műsorai révén országos ismertségre szert tett Bogdan népszerűsége a pártra is átsugárzik majd, ha átigazol a politikába. Cserébe megkapta az EP-lista első helyét, vagyis garantált brüsszeli pozíció járt az újságírói „függetlenség” feladásáért.

Persze Bogdan esetében függetlenségről nemigen beszélhetünk, újságírásról pedig pláne nem. Mi, magyarok különösen emlékezhetünk rá, hogy műsoraiban a magyarügyekben a hiszterosovinizmus élő szobraként pózolt, bármilyen, megalapozott magyar jogkövetelés ellen habzó szájjal uszított, miközben ő és szerkesztője gondoskodtak arról, hogy az ilyen témákban a román politikum legmegátalkodottabb magyargyűlölői terceljenek neki meghívottként a stúdióban.

A turbóromán pojácáskodást akkor maxolta ki, amikor egy magyar témájú műsorában azzal próbálta hazafiságát bizonyítani, hogy román zászlóba burkolózott, mintha éppen akkor nyerte volna meg az olimpián a 100 méteres síkfutást. Pedig csak a hosszú távú uszítás terén sikerült nagyot alkotnia.

Orbannak és a PNL-nek viszont éppen ezért jött kapóra, hiszen a párt éppen szintén a magyarellenesség gerjesztésében találta meg az ellenzéki politizálás Szent Grálját, ezért aztán az EP-képviselőség mellett még egy első alelnöki pozícióval is megkínálták. Az európai parlamenti választáson ez be is jött, Bogdan lelkes rajongói leszavaztak a PNL-re. Azonban a tavaly decemberi parlamenti választásokra a koronavírus-járvánnyal és az amiatt beütő gazdasági válsággal egyedüli kormánypártként mérsékelt sikerrel viaskodó PNL számára már a Rareș-fanclub kemény magja sem volt elég annak elkerüléséhez, hogy csúfos kudarcba szaladjon bele, és a sokat szidott szociáldemokraták mögött csak a második helyre fusson be.

Innentől kezdve már csak idő kérdése volt, mikor esnek neki Orban torkának a trónkövetelők. Szó, ami szó, a bírálóknak igazuk van, hiszen Orban szemmel láthatóan nem akarta elvinni a balhét a választási kudarc miatt: csupán a miniszterelnöki pozícióról mondott le, a pártelnökiről nem, holott a választást nem a kormány, hanem a párt vesztette el. Ráadásul azért, hogy ne maradjon befolyásos állami tisztség nélkül, a képviselőház elnöki tisztségéért cserébe igencsak értékes tárcákat engedett át a koalíciós partnereknek.

Vagyis szó sincs róla, hogy a távozását követelők felháborodása ne lenne jogos. Talán az meglepő egy kicsit, hogy az Orban-ellenes tábor zászlaját az újonc Bogdan emelte fel. Pedig az ő tévékamerák előtt edződött egóját és nárcisszisztikus megnyilvánulásait ismerve ezen annyira nincs is mit csodálkozni. Imád a rivaldafényben lenni, és most úgy érzi, jól áll neki a forradalmárszerep. (Abban a kérdésben, hogy esetleg éppen ezt a feladatot kapta volna valamely román hírszerző szervtől, inkább nem foglalnánk állást, de nem tartjuk kizárhatónak).

Persze arról senki sem beszél, mi lesz akkor, ha Orbant legkésőbb az idén esedékes tisztújító kongresszuson kiakolbólítják a pártelnöki tisztségből. Mert lehet azzal hergelni a párttársakat és a szavazótábort, hogy Orban rossz alkut kötött a koalíciós partnerekkel, de azt azért naivság lenne elvárni, hogy akár az USR–PLUS, akár az RMDSZ hajlandó legyen bármilyen, már birtokában levő kulcsfontosságú tisztségről lemondani csak azért, mert a PNL élén új elnök áll, és szépen kéri. Sőt akkor sem, ha csúnyán.

Orbanért természetesen nem kár, az elmúlt években folytatott politikája akkor is kudarcosnak számít, ha végül sikerült kormányon maradni. A PNL által elért eredmény ugyanis csak a két koalíciós partnerrel együtt jogosítja fel kormányzásra a pártot, ami jelentősen leszűkíti a mozgásterét.

A legjobb az lenne, ha csendesen tüntetnék el a leszerepelt pártelnököt a süllyesztőben, és nem a nyilvánosság előtt vívnák a belső konfliktusaikat. Majd a tisztújítás után igyekeznének valóban a kormányzásra koncentrálni. Biztosan mi vagyunk túl rosszindulatúak, de az eddigiek alapján nehezen tudjuk elképzelni, hogy tényleg így járnának el. Elvégre mégiscsak arról a pártról van szó, amelyben egy Rareș Bogdan-kaliberű alak tölthet be befolyásos vezető szerepet. És tetszeleghet potenciális pártelnökként.