• Vélemény

Kreatív nemzet a japán: a szigetország lakói tettek róla, hogy a jövőben ne csupán az alacsony fogyasztású gépkocsikról és a farzsebben is elférő lézernyomtatókról ismerje őket a világ, hanem az igazán ügyfélbarát hivatalnokokról is. A tokiói közlekedési tárca ugyanis úgy döntött, stand-up comedy tanfolyamokra íratja be alkalmazottait, hogy profi nevettetők adják át nekik tudásukat a kommunikációs helyzetek könnyed, humorba csomagolt megoldására.

Az erdélyi magyarság előtt immár második alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy képviselőket küldjön az Európai Parlamentbe. 2007-ben még csupán másfél, a most vasárnapi választásokon azonban már ötéves mandátum erejéig lesz képes jogosítványt adni politikusainak arra, hogy Brüsszelben képviselje érdekeit.

„Nagyon elment az emberiség rossz irányba, azért van ez a sok furcsa betegség” – mondta az egyik ismerősöm, amikor egy reggeli kávézás alkalmával ez a már nálunk is áldozatokat szedő sertésinfluenza-járvány témaköre került terítékre. S hogy mondandójának még nagyobb nyomatékot adjon, kronológiai sorrendbe szedte az összes állatról emberre terjedő, utóbbi években felbukkant furcsa vírusos betegséget.

Már megszokhattuk, hogy a jelenlegi szlovák kormánykoalíció úgy viselkedik, mint a viccbéli Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Lassan már nem történhet olyan esemény, amelynek kapcsán a Fico-kabinet pártjai ne a magyarokon akarnák elverni a port.

Manapság egyre több könyv jelenik meg, annak ellenére, hogy folyamatosan arra panaszkodnak, nem olvas a nagyközönség. Olvas az, csak nem azokat a tételeket, amelyeket a statisztikák mérnek. Az olvasáson kívül még írni is szokott a nagyközönség, mindent, verset, prózát, könyv- és újságformátumban. Ma már nemcsak a napilapok olvasói leveleit írják olvasók, hanem a lapok nagy többségét is.

Az EP-választások kampányhajrájában világosan látszik, az RMDSZ a magyar intézményvezetők leváltásában vélte megtalálni azt a témát, amelyet alkalmasnak gondol a választók mobilizálására. E téma kapcsán szervezett tüntetéseket, performansszerű médiaakciókat országszerte, az intézményi etnikai tisztogatás vált a kampány hívószavává.

Csipp-csöpp, klikk-klakk – furcsa hangok ébresztenek kora reggel. A csőből jönnek. Félálomban patkányokat, tündéreket, manókat és földönkívülieket látok a vezetékben, kaparásznak, mászkálnak. Egyszer csak a szoba túlsó sarkából is hallom, de akkor már azt is, hogy az asztalra csöpög valami. Kibotorkálok a konyhába – szemüveg nélkül nem sokat látok –, leveszem a polcról az első kézügyben lévő kávésbögrét, a csöpögés alá helyezem, s...

Ha Kolozsváron bokán rúgnak, Brüsszelben jajgatunk – Eckstein-Kovács Péter volt szenátor, az államfő jelenlegi kisebbségi tanácsosa bonmot-jánál frappánsabban aligha lehet összefoglalni, miért is fontos a romániai magyarság számára az, hogy képviselői ott legyenek az európai törvényhozásban. Vasárnap immár „rutinos” uniós polgárként, másodízben élhetünk európai választójogunkkal, ez pedig még akkor is fontos, ha az európai törvényhozás jelenleg...

Ha másnak nem, gesztusnak mindenképpen jó volt a magyar kormány részéről, hogy az országot sújtó gazdasági és politikai válság közepette is hajlandó volt megrendezni a magyar–magyar konzultációt. Az ugyanis valószínű, hogy a jelenlegi helyzetben a Bajnai-kabinetnek fontosabb dolga is lenne annál, mint hogy a határon túli magyarok panaszaival foglalkozzék.

Valami gyanús dolog lehet ezzel a kolozsvári polgármesteri székkel. Egészen úgy tűnik, mintha olyasmi bútordarab lenne, mint az igazmondó szék Karinthy kabaréjelenetében, amelybe beleülve az ember képtelen hazudni.

Akár a volt politikai elítéltek rehabilitálásáról szóló törvény sikerességét és alkalmazásának a korrektségét is előrevetítheti a Szoboszlay-per újrafelvétele kapcsán zajló hercehurca. Formailag és tartalmilag egyaránt. Húsz évvel a kommunizmus romániai bukása (?) után azzal érvelni – a jelek szerint hatásosan –, hogy egy, a vörös terror idején kimondott, egyértelműen politikai ítélet jogos volt, nem más, mint az igazság istenaszszonya, és a volt...

Már régen elkezdtem játszadozni a gondolattal, ha nem lennének egyre gyorsabb közlekedési eszközök, nem küszködnénk olyan nehézségekkel, mint a távkapcsolat fenntartása, nem telepedne külföldre rengeteg ember, a többség otthon, saját környezetében élne. Persze ez sem jó, a világlátott ember tapasztaltabb, okosabb, tanultabb.

Lassan kezdem irigyelni a két kormánypárt székelyföldi szervezeteinek tagjait. Hiszen a jelek szerint a szocdemek és a demokrata-liberálisok köreiben most mindenki előtt soha nem látott karrierlehetőség áll: például a diszkóbeli nikkelcső mellől akár valamelyik hivatal igazgatói székébe is vezethet az út a szépreményű pártkáderek számára.

Elena Udreáról, a Boc-kormány egyetlen szőke miniszteréről (figyelem: önjellemzés) sok minden kijelenthető, az azonban korántsem, hogy ne próbálkozna a hazai idegenforgalom fellendítésével. A kabinet összetételének decemberi ismertetésekor még sokan elszörnyedtek, hogy az államfő egykori tanácsadója, megannyi belpolitikai intrika kirobbantója irányítja majd a turisztikai tárcát, amelyet a rossz nyelvek szerint kimondottan a kedvéért élesztettek újra.

Régi, családi ereklyékként őrzött, aztán bolhapiacon aprópénzen továbbadott szuper nyolcas filmről peregnek a képsorok. Az 1980-as évek tengerparti nyaralásos emlékei elevenednek meg a filmvásznon. Trabant, Zsiguli és Dácsia mögött felhúzott sátrak melletti nyílt lángon fövő bográcsból kóstolgatja a rotyogó „pityókástokányt” a fürdőruhás anyuka, közben a filmezőgép felé mutatja az ételízesítős tasakot, hadd lássák mások is, neki bezzeg hoztak...

Szeret a fene a céhtársakkal a nyilvánosság előtt polemizálni – pláne, hogy ugyanezt az olvasó sem igen kedveli –, viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, amikor szakmabeliek alaptalanul kikezdik, valótlanságokat írnak/beszélnek lapunkról. Vagy ha történetesen saját magukról állítanak olyasmit, ami nem igaz.

A szerepek le vannak osztva. Én ezt így vallom, és ezzel megadóan besoroltam magam a vesztesek szánni való táborába. Vannak vezetők és vezetettek, alkalmazók és alkalmazottak, nők és férfiak.

Úgy tűnik, a kolozsvári műemlékek feliratozása menthetetlenül kampánytémává alakult, és még az a politikus is a választóknak üzen, aki rosszallását fejezi ki emiatt és népszavazást kezdeményez az ügyben. Az érzelmi fűtöttség, az elektorális vagdalkozás pedig aligha segít abban, hogy megnyugtatóan rendeződjenek a dolgok.