2009. június 16., 00:552009. június 16., 00:55
Nem tudni, hogy azért, mert a kerítések mögött árgus szemekkel figyelt egy megtermett blöki, esetleg nagymama, vagy már megjárták páran, és társaik hibájából tanulva, nem próbálkoznak a gyomorerősítő eledellel. Állítólag a szilágysági gombászok értik a dolgukat, mert anno, az átkos idején, komoly gombabegyűjtő telephelyek voltak arrafelé, a lakosságot pedig kiképezték a kalaposok minden alfajából. Lehet, minden ház nagyszobájában van egy gombahatározó nagykódex, és este, az éjjeli ima előtt azt olvasgatja a család apraja-nagyja. Nem tudni, de annyi bizonyos, hogy szinte minden falusi porta előtt van eladó vargánya és miegymás.
Beszélik, hogy nemrég több helybélit is beszállítottak a megyei sürgősségi ügyeletre gyomormosás végett, mert a gombapaprikás meghozta az évek óta nem várt hatását. A szakértők szerint nem a gombászó nagyközönséggel van a gond, hanem a gombával. Ez igaz, mindig a másik a bolond. Elvileg jó gombát szednek ők, csak az ehető mellett ott lapul a káros is. A mérgeset pedig köny-nyű felismerni, mert másodpercenként egyszer a földhöz csapkodja a kalapját. Ekkor a felszálló spóra átszáll a szelíden álldogáló csiperkére és társaira, amelyek rögtön megmérgesednek, és megzavarják fogyasztójuk emésztését. Annyira azért nem veszélyes ez a fajta növény, pláne, ha az erdőben nő, és nem a lábunkon. Aki maga szedi a kalapos eledelt, annak sietni kell ám, mert a gazdasági világkínlódás óta egyre többen csapnak le az ingyenkosztra. A minap is elmentem gombát keresgélni egy tóparti pázsitosra, ám egy arra horgászó fiatalember figyelmeztetett, csak az apraját találom, mert reggel korán, szüleivel és öt testvérével egy zsáknyit már hazavitt. Épp most fogom hozzá a halat, hogy változatosabb legyen – dobta felém félvállról, közben azon mosolygott, hogy milyen ravaszul kicselezett. Azért még én is találtam egy levesre valót.
Vigyázni kell tehát, mit (v)esz az ember, mert az is könnyen kaphat gombabolondulást, aki sohasem volt gombászni. Én vettem, meg is ettem, de már érzem, nem vagyok a régi. Belebolondultam a gombába, és ha van egy kis időm, bebarangolom miatta a környékbeli összes erdőt s mezőt, ám gombahatározót mindig viszek magammal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok