2009. június 16., 00:552009. június 16., 00:55
Nem tudni, hogy azért, mert a kerítések mögött árgus szemekkel figyelt egy megtermett blöki, esetleg nagymama, vagy már megjárták páran, és társaik hibájából tanulva, nem próbálkoznak a gyomorerősítő eledellel. Állítólag a szilágysági gombászok értik a dolgukat, mert anno, az átkos idején, komoly gombabegyűjtő telephelyek voltak arrafelé, a lakosságot pedig kiképezték a kalaposok minden alfajából. Lehet, minden ház nagyszobájában van egy gombahatározó nagykódex, és este, az éjjeli ima előtt azt olvasgatja a család apraja-nagyja. Nem tudni, de annyi bizonyos, hogy szinte minden falusi porta előtt van eladó vargánya és miegymás.
Beszélik, hogy nemrég több helybélit is beszállítottak a megyei sürgősségi ügyeletre gyomormosás végett, mert a gombapaprikás meghozta az évek óta nem várt hatását. A szakértők szerint nem a gombászó nagyközönséggel van a gond, hanem a gombával. Ez igaz, mindig a másik a bolond. Elvileg jó gombát szednek ők, csak az ehető mellett ott lapul a káros is. A mérgeset pedig köny-nyű felismerni, mert másodpercenként egyszer a földhöz csapkodja a kalapját. Ekkor a felszálló spóra átszáll a szelíden álldogáló csiperkére és társaira, amelyek rögtön megmérgesednek, és megzavarják fogyasztójuk emésztését. Annyira azért nem veszélyes ez a fajta növény, pláne, ha az erdőben nő, és nem a lábunkon. Aki maga szedi a kalapos eledelt, annak sietni kell ám, mert a gazdasági világkínlódás óta egyre többen csapnak le az ingyenkosztra. A minap is elmentem gombát keresgélni egy tóparti pázsitosra, ám egy arra horgászó fiatalember figyelmeztetett, csak az apraját találom, mert reggel korán, szüleivel és öt testvérével egy zsáknyit már hazavitt. Épp most fogom hozzá a halat, hogy változatosabb legyen – dobta felém félvállról, közben azon mosolygott, hogy milyen ravaszul kicselezett. Azért még én is találtam egy levesre valót.
Vigyázni kell tehát, mit (v)esz az ember, mert az is könnyen kaphat gombabolondulást, aki sohasem volt gombászni. Én vettem, meg is ettem, de már érzem, nem vagyok a régi. Belebolondultam a gombába, és ha van egy kis időm, bebarangolom miatta a környékbeli összes erdőt s mezőt, ám gombahatározót mindig viszek magammal.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.