2009. június 16., 00:562009. június 16., 00:56
Persze kampányolt ő már a választás előtt is, lelkesítő szónoklatait az Afganisztánban és Irakban szolgáló román kontingens tagjai előtt nehéz Mircea Geoanától eltérően értékelni. (Más kérdés, hogy a PSD elnöke és államfőjelöltje Băsescuval szembeni bírálataival éppúgy már ma saját megválasztásának esélyeit kívánja növelni, mint az elnök). Most azonban úgy tűnik, az EP- választások eredménye kissé megriasztotta az államfőt, hiszen a gyakorlatilag még mindig általa kézivezérelt PDL csupán második lett a PSD mögött. És ezt még az sem szépíti, hogy lánya, Elena függetlenként a voksok négy százalékát szerezte meg. Az ugyanis nem feltétlenül válik a Băsescu név dicsőségére, hogy ezt az eredményt csak a PDL-s voksok egy részének átirányításával sikerült elérni, a szavazatok másik része meg vélhetően a bukaresti elit éjszakai klubok törzsvendégének számító „aranygenerációtól” származik, szóval a „Băsescu-brand” sikerességéről szóló mítosz meglehetősen gyenge lábakon áll. Ebben a helyzetben pedig rizikós lenne megbízni a felmérésekben, amelyek még mindig Băsescut hozzák ki legesélyesebb jelöltként, főleg mert előnye lassan-lassan olvad. A szociáldemokraták az elmúlt egy évben látványosan feltámadtak, és már azt sem lehet kategorikusan kizárni, hogy Geoană kiénekli a sajtot a szájából. Ezét csapott fel az elnök hirtelen gazdasági szakértőnek, és ezért fedezte föl drámai hangon, szótagolva a spanyolviaszt vasárnap, miszerint re-cesz-szi-ó van. Az államfő a gazdasági krízissel egy időben saját válságát éli, a megoldást pedig abban látja, ha rátelepszik a kabinetre, és kormányfőbb lesz a kormányfőnél, pénzügyminiszterebb a pénzügyminiszternél, és jegybankárabb a jegybankárnál. Csakhogy miközben ennyi szerepben tetszeleg egyszerre , eredeti feladatköre egyre inkább háttérbe szorul: államfőként bizony egyre hiteltelenebb.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.