2009. június 09., 11:362009. június 09., 11:36
Mikor már túlélőnk mindent felborított a lakásban, s rájön, hogy csak két utazótáskája van, meg egy rafiazacskó, végső elkeseredésében eszébe jutnak a barátok. Meg lehet ezt oldani, nem probléma, három ember, három hátizsák, két utazótáska naponta, s meg is van oldva. Na össze is jön, de a költözésinfláció következtében csak két nap, két ember s három utazótáska vonul végig a városon busszal, a hétköznapi dolgokhoz szokott utasok nagy csodálkozására.
Újabb kesergés, hisz ezek még csak a ruhák voltak, a cipők meg a télikabátok. Mi lesz a bútorokkal, a számítógéppel, a befőttesüvegekkel, a vaslábú asztallal? Jön a felmentő hadsereg. Jó ismerős, jó régi Dacia, de van neki tetőcsomagtartója. Felkerül rá három matrac, két vaságybetét, négy nagy táska, szekrény, két számítógép, monitorok, s a kocsiba három ember.
Nyekken egyet az autó, pereg még egy kicsi rozsda, koppan a kipufogó, elindul a mutáns jármű, az embernek pedig gombóc nő a torkába, ha meghallja a motor kínlódását. Mindez lezajlik kétszer este kilenctől éjfélig. Költöztetők dolgukat elvégezvén hazatérnek, valami vacsora után néznek, majd vetett ágyba fekszenek.
De mi lesz a felnőttesdit játszó költözéstúlélőkkel? Leülnek harminc centi üres helyre, pityeregnek kicsit, mert nem tudnak bemenni a másik szobába. Majd utolsó erejükkel ösvényt vágnak a tányérok, ruhák és cipők között, s diadalittasan húzzák ki a kupacból a paplant meg a párnát. A következő napok forgatókönyve pedig: reggelente újabb dilemmában munkába menő tiszta, nem gyűrött ruhának tűnő göncöket kaparásznak elé, délután pedig nekilátnak a végtelennek tűnő pakolásnak.
Egy-két hét alatt azonban kiheverik, örvendenek az új, jobb, nagyobb, világosabb, de ugyanolyan drága albérletnek, s már kezdik elfelejteni a költözési tortúrát, minek nyoma csak a számítógépből eredő időnkénti sípolásban él már.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok