2009. június 09., 11:362009. június 09., 11:36
Mikor már túlélőnk mindent felborított a lakásban, s rájön, hogy csak két utazótáskája van, meg egy rafiazacskó, végső elkeseredésében eszébe jutnak a barátok. Meg lehet ezt oldani, nem probléma, három ember, három hátizsák, két utazótáska naponta, s meg is van oldva. Na össze is jön, de a költözésinfláció következtében csak két nap, két ember s három utazótáska vonul végig a városon busszal, a hétköznapi dolgokhoz szokott utasok nagy csodálkozására.
Újabb kesergés, hisz ezek még csak a ruhák voltak, a cipők meg a télikabátok. Mi lesz a bútorokkal, a számítógéppel, a befőttesüvegekkel, a vaslábú asztallal? Jön a felmentő hadsereg. Jó ismerős, jó régi Dacia, de van neki tetőcsomagtartója. Felkerül rá három matrac, két vaságybetét, négy nagy táska, szekrény, két számítógép, monitorok, s a kocsiba három ember.
Nyekken egyet az autó, pereg még egy kicsi rozsda, koppan a kipufogó, elindul a mutáns jármű, az embernek pedig gombóc nő a torkába, ha meghallja a motor kínlódását. Mindez lezajlik kétszer este kilenctől éjfélig. Költöztetők dolgukat elvégezvén hazatérnek, valami vacsora után néznek, majd vetett ágyba fekszenek.
De mi lesz a felnőttesdit játszó költözéstúlélőkkel? Leülnek harminc centi üres helyre, pityeregnek kicsit, mert nem tudnak bemenni a másik szobába. Majd utolsó erejükkel ösvényt vágnak a tányérok, ruhák és cipők között, s diadalittasan húzzák ki a kupacból a paplant meg a párnát. A következő napok forgatókönyve pedig: reggelente újabb dilemmában munkába menő tiszta, nem gyűrött ruhának tűnő göncöket kaparásznak elé, délután pedig nekilátnak a végtelennek tűnő pakolásnak.
Egy-két hét alatt azonban kiheverik, örvendenek az új, jobb, nagyobb, világosabb, de ugyanolyan drága albérletnek, s már kezdik elfelejteni a költözési tortúrát, minek nyoma csak a számítógépből eredő időnkénti sípolásban él már.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok