2009. június 08., 10:342009. június 08., 10:34
A bátrabbak a gyors sodrású folyókat is átússzák nyakukba kötött zsákokat cipelve, hogy otthon a család és a szomszédok olcsóbban pöfékelhessenek. Vannak, akik ráfáznak, vannak, akik meggazdagodnak. Azt azonban senki sem gondolná, hogy mára már hobbivá vált ez a cigarettasport. Nemrég mesélték ismerőseim, hogy a repülőgép-modellezők is cigarettáznak.
Ez nem is lenne olyan érdekes, ha a reggeli kávé mellett tennék azt, és nem a határ menti bozótosban, persze nem azért, mert otthon nem engedi meg nekik az anyukájuk.
Szárnyra kelt ötlet – mondhatni, hogy a kis motoros gépekre pár kartont kötnek, és alacsonyan szállva, így maradva a határőrök távcsövének hatótávolságán kívül, átlavíroztatják az ukrán egészségkárosítót. Meglehetősen szép summát eredményezhet a naponta többször érkező távirányított csomag.
Ha nem akad fenn a bokrokon, és nem lövik le a gépet, aki várja, szépen ki tudja pakolni. Határtalan az emberi fantázia, és a megélhetésért folytatott dzsungelharc csak fokozza változatosságot. Vevő mindig akad, hiszen fontosabb a mindennapi betevő féldeci mellé a nikotinrúd, mint zsíros kenyérre a paprika. Hiába buknak le ketten, ha hatan továbbra is csencselnek. Két megoldás ajánlott, de egyik sem valószínű: vagy beveszik északi szomszédunkat is a nagy európai buliba, vagy negyedére csökkentik a hazai cigaretta árát.
Mindkettőt elfelejthetjük egy időre. Arra viszont sokáig emlékezhetünk, hogy mekkora botrányok kavarognak az északnyugati határsávban. Hol nagyapák mennek kaszálni, és buknak le a friss széna alatti, euróezreket érő zsákmánnyal, hol ifjú titánok futnak a rendőrkutyák elől, olimpiai csúcsokat döntögetve, zsákokkal a nyakukban.
Szociológiai felmérések igazolják, hogy minél szegényebb egy társadalom, annál több alkoholt és dohányt fogyaszt. Ha továbbra is így haladunk, több száz lecsúszott ember kényszerül majd a csempészésre, és nemcsak cigarettát hurcolnak majd át, hanem más kelendő holmit is. Nem lesz más választásuk, mert természetes életösztönük erősebb félelemérzetüknél.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.