2009. június 12., 11:102009. június 12., 11:10
A jobboldal sikere talán egy paradigmaváltás kezdetének is a jele lehet. Az elmúlt százötven-kétszáz évben jelentős sikereket – és nem kevésbé jelentős kudarcokat – elért, folyamatos progressziót, átalakulást és egyenlősítést propagáló baloldali eszmék „kifulladóban” vannak. Egyrészt, mert betöltötték szerepüket, másrészt mert ennek nyomán olyan szélsőséges vadhajtásokat produkáltak, amelyek gazdaságilag tarthatatlanok – ilyen az aktív állampolgártól nagy összegű adót beszedő, és azt az inaktívaknak visszaosztó, mindenkiről gondoskodó állam eszményképe. Vagy már a hagyományos európai kultúrát veszélyeztetik – lásd: multikulti, az idegen szép, politikai korrektség, amelyek oda vezettek, hogy más kultúrákból származó polgárok integrálhatatlan tömegei telepedtek meg az európai országokban, amelyek most nem tudnak mit kezdeni velük. Romániában ráadásul nem is beszélhetünk a szélsőjobb váratlan sikeréről, hiszen már eddig is mindig akadt 8 százaléknyi elkötelezett fasiszta szavazó, csak éppen voksaik megoszlottak a Vadim- és a Becali-féle pártok között. A magyar Jobbik sikere pedig egyértelműen a balliberális kormánypártok inkompetenciájának, illetve az erről való figyelemelterelés kísérletének a következménye. A polgárok jelentős hányada annyira kiábrándult a kormányból, hogy beállt a Piszkos Fred-effektus: akit az ellenszenves Piszkos Fred megtámad, az automatikusan szimpatikussá válik (lásd: az MSZP és az SZDSZ kampánya, amely kizárólag a szélsőjobb előretörésével való riogatásról szólt). Főleg akkor, ha a megtámadott fél egyszerűnek tűnő megoldásokat kínál olyan bonyolult problémákra, amelyeknek a ballib oldal még a létét is tagadja. Vona Gáborék sikerének az MSZP és az SZDSZ ágyazott meg, és ehhez – bármit is hisznek az összeesküvés-elméletek elkötelezett hívei – még bonyolult titkosszolgálati aknamunkára sem igazán volt szükség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok