2009. június 05., 13:172009. június 05., 13:17
Az örömbe ugyanakkor mindkét helyszínen némi üröm is vegyült, hiszen – kimondva-kimondatlanul – azért mindkét oldalt bosszantotta kissé a másik sikere, és ez érvényes volt a két fél támogatóira is. Ma azonban egész más a helyzet: vasárnap este Tőkés László és Markó Béla ugyanazon lista, a magyar összefogás listájának sikeréért drukkol majd.
Azt persze mindannyian tudjuk, hogy nem a hirtelen feltámadt felebaráti szeretet, hanem a közös érdek – a közös veszélyeztetettség tudata – késztette szövetkezésre az addig kibékíthetetlen ellenfélnek hitt politikusokat. Az RMDSZ elveszítette kormányzati pozícióit, így befolyását a politika irányítására, és az új hatalom berendezkedésével egyre inkább kiszorul az alsóbb szintű intézményekből is. Márpedig a befolyásvesztés presztízsveszteséget is jelent, ami akár a kapott szavazatok számán is megmutatkozhat.
Főleg akkor, ha továbbra is ott a független Tőkés László, aki értékes százalékokat vihet el a magyar voksokból. Persze a fenyegetettség kölcsönös – ezért is látta be Tőkés, hogy a közös lista mégiscsak előnyösebb. Demagógia volna ugyanakkor kijelenteni, hogy ez az összefogás csak az abban részt vevő RMDSZ és EMNT szűkebb vezetőségének és a mandátumhoz jutó politikusoknak az érdeke.
A jelenlegi állapotok – a magyar intézményvezetők tömeges eltávolítása, az újraéledő nacionalizmus – azt jelzik: szükséges a romániai magyar jelenlét az uniós intézményekben is, hogy saját képviselőinken keresztül próbáljuk meg jogainkat érvényesíteni. Az összefogás listájára adott voks persze részben biankó csekk is – ám a közös érdekérvényesítés lehetősége megérdemel egy esélyt.
Abban a reményben voksolunk a listára, hogy az EP-küszöb átugrása nem csak vasárnap este és nem csupán a kampánystáb számára ad majd okot örömujjongásra, hogy a közös listának biztosított sansz mindannyiunk számára új esélyt jelent majd. És hogy az összefogás a választások után is megmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok