2009. június 11., 12:022009. június 11., 12:02
És ugyan ki ne érdemelné ki jobban a megvetéssel vegyes kritikákat a nemrég politikai érdekházasságra lépett C. V. Tudornál és Gigi Becalinál? Hiszen ennek a két politikai ripacsnak egy többségében jóérzésű, általános műveltséggel rendelkező társadalomban mindössze a kabaréműsorokban lenne keresnivalója, és nem feltétlenül szélsőséges nézeteik, hanem alpári stílusuk, verbális és fizikai agresszióra, sőt bűncselekményekre buzdító magatartásuk miatt.
Normális körülmények közepette, még az ellenfél számára is tekintélyt parancsoló politikai osztály megléte esetén a Vadimok és Becalik mindörökre elnémulnának a pálya szélén – csak hát a hazai politikai elit közel sem ilyen. Vasárnap este óta a nagykoalíciót alkotó két párt vezetői mással sem foglalkoznak, mint annak bizonygatásával, hogy ők nyerték meg az EP-választást.
Ha szigorúan a pártokra leadott szavazatszám a mérvadó, akkor természetesen a szocdemeknek van igazuk, de – mivel a futballban sem a szépséget, hanem a gólokat értékelik – ha a mandátumszám, akkor minimum holtverseny áll fenn a demokrata-liberálisok táborát erősítő Elena Băsescu révén. Ez azonban teljesen mellékes, és tudják ezt a „szövetséges”alakulatok korifeusai is, számukra azonban az államfőválasztás közeledtével létfontosságú bizonygatni a „mi vagyunk a legerősebbek” tézisét, folyamatos edzésben tartandó választótáborukat.
Amire Romániában sajnos a valós problémák elhallgatása, az (ál)feszültségek fenntartása, az állandó cirkusz a legjobb módszer. Ami mondjuk a néptribunnak és a juhászból lett „véleményformálónak” ugye lételeme, felelősnek hitt, ráadásul kormányon lévő politikusoktól azonban többet várna a polgár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok