Rendezik (végre) közös dolgainkat

A szünet előtti másodpercekben előrehajolt, hogy valami nagy örömét akarja megosztani velem. Amikor az előadó végre kiment, előhúzta zsebtelefonját, és a billentyűket pattogtatva orrom alá dugta az apró szerkentyűt. Olyan fényképezőgépe van, amelyikkel fényképezni is lehet, de nem ez volt a lényeg, nem evvel akart dicsekedni, hanem a gép által rögzített látvánnyal: takaros kis ház, vályogból, téglából, tornáccal, frissen kaszált udvarral, virágok, bokrok, hátrébb a kertben gyümölcsfák és egyelőre szántatlan veteményes. De csak azért úgy, mert mire a vásár összejött, már minden virágba s zöldbe borult, kár lett volna beleakasztani az ekét. Majd ősszel. S tavasszal ültethetnek-vethetnek.

Benkő Levente

2009. június 12., 11:152009. június 12., 11:15

Mit számít, hogy a bennvaló a határ túlsó oldalán, Magyarországon áll, ők pedig itt, Aradon élnek? Hát mi az a félórányi út? Most már útlevél sem kell, olyan, mint  az ausztro–ungár Monarchia, akármikor mehetnek palántákat locsolni, gyomlálni, kapálni, kolorádóbogarakat szedegetni a krumpliról, mert ők sohasem permeteznek mindenféle rákkeltő szar szerrel, hanem kézileg. Azt mondja, hogy a legjobb jerbicsid nem a vegyszer, hanem a vas. A kapa s a kasza, na avval lehet idomítani a gyepet s irtani a gyomot. Bólogatok, hogy emberem vagy, mert ezt én is így gondolom, s a vegyszer nálam is kizárt. Csak a lusta dög lumpenek irtják, pusztítják, égetik ki a házuk előtti zöldet – fertőzve a természetet –, amikor a fű már térdig ér, ahelyett, hogy vennék a kaszát, s húznának vagy kettőt reggelibe, frissibe.

Szóval azt mondja az én aradi jó emberem, hogy idehaza hiába osztották s szorozták, sehogyan sem jött ki a lépés. A Ceauşescu-féle aranykorban a vállalattól kapott kétszobás, alig ötven négyzetméteres tömbházlakást úgy megunták, mint roma gyermek az anyja rokolyáját, s a város környékén vettek volna valami kis földecskét, házacskát. Hogy néhanapján, de főleg nyugdíjaskorukra legyen, ahova a csendbe s a friss levegőre félrehúzódjanak, aztán élvezze, aki akarja a város poros, füstös, rohanós, zajos idegbaját, mert nekik abból elég volt. Legyen a negyedik emeleti odú a fiataloké, élvezzék, csináljanak véle s benne, amit akarnak. Csakhogy a széle nem ütötte a hoszszát. Azaz sehogyan sem jött ki rá a pénz, a bank pedig nem adta kölcsönbe a hiányzó tízezer eurót, mert őszire beütött a válság. S akkor valaki szólt, hogy Magyarországon. S csakugyan: kettőezer ötszáz euróért fogtak kezet a gazdával. Mennyiért?! Nem huszonötezerért?! Nem, nem, jól hallottad, mindösszesen kétezer-ötszáz, douömícsincsszuté dé éuro, ami százmillió léj véty. Félévi fizetésünk, még annyi sem, pe bune. De mi még drágán vettük, mert a komaasszonyék ezerötszázért szereztek tavaly ugyanakkorát. Te, ha tudnád, hogy a szomszédokkal milyen hamar összebarátkoztunk! A férjem jól, én kicsit gyengébben beszélek magyarul, de nem baj, tanulok, neneá Belo és tánti Moriko különben is aranyos emberek. Csak rátok, az erdélyi magyarokra haragszanak valamiért...

Mondom neki, hogy ez már ilyen. Magyar–magyar vonatkozásban elegen s eleget elkúrták a testvériség szálait, román–magyar vonatkozásban is sokan és sokféleképpen kavarják, de mit mondjak? Te is jól tudod... Erre már ő bólogatott: ha háborúk, Trianonok, Bécsek, Párizsok nem lettek volna... másképpen rendeződtek volna közös dolgaink. Azt mondja nuj báj, mos már egyszerűbb, hogyne volna, amikor kétezer-ötszázért házat s földet lehet venni Magyarországon, krizá ide, krizá oda, negyedmillió euró, din douöszutecsincszécsdémí dé éuro száz házat, fél falut meg lehet venni a határ túlsó oldalán... Mondom neki, hogy te, ti, románok örökké jól csináltátok. Mi feszt háborúztunk, ti feszt csináltátok a gyermekeket, s tessék, Erdély a tiétek. Most pedig tovább. Felkacagott: Nektek kellett... vitézek, katonák, lovasnemzet, vagy mik vagytok? Eeeh... ti, magyarok feszt sírtok, s marakodtok... Eladjátok nekünk a földeteket, mentek lá Ámeriká, Kánádá, pésztétot, mi maradunk... Mondom neki: eeegen... ha most volna egy csepp eszetek, szépen felvásárolnátok mindent, dé lá Székelyföld pün la Tiszá... minek ahhoz drága fegyver, katona, vér? Aszondja, eszük volna, csak pénzük nincs, pé momént. De ne búsuljak, mert a romániai boltokban, lá szupérmárket, magyar földet árulnak a virágok alá. Dé lá Ungáriá.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 04., péntek

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!
2025. június 24., kedd

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?
2025. június 24., kedd

Meglehet, ez lesz a mi Csernobilunk – A parajdi katasztrófáról a szociológus szemével

A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.

Meglehet, ez lesz a mi Csernobilunk – A parajdi katasztrófáról a szociológus szemével
2025. június 22., vasárnap

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál
Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál
2025. június 22., vasárnap

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

2025. június 20., péntek

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

A kódolt instabilitás kormánya
A kódolt instabilitás kormánya
2025. június 20., péntek

A kódolt instabilitás kormánya

2025. június 19., csütörtök

Sós szájíz, sótlan felelőtlenség Parajd ügyében

A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.

Sós szájíz, sótlan felelőtlenség Parajd ügyében
2025. június 13., péntek

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Nicuşor Dan diplomáciája
Nicuşor Dan diplomáciája
2025. június 13., péntek

Nicuşor Dan diplomáciája

2025. június 10., kedd

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt
2025. június 06., péntek

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Elsöpör az AUR-hullám?
Elsöpör az AUR-hullám?
2025. június 06., péntek

Elsöpör az AUR-hullám?

2025. június 04., szerda

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Huszárok a sós vízben
Huszárok a sós vízben
2025. június 04., szerda

Huszárok a sós vízben