2009. június 15., 11:102009. június 15., 11:10
A nagy számok törvénye szerint. Vagy már csak úgy véletlenül is. Vagyis nagyon szépen kérem a kedves főszerkesztő, alszerkesztő, szerkesztőhelyettes és minden egyéb urakat, hölgyeket, ha már perkálok havonta, legalább elvétve érezhessem úgy, hogy van miért!
Kapcsolgatok például délelőtt.
Virtuális háttér előtt egy szinte abszurd méretű dekoltázzsal rendelkező hölgy éppen arra próbál rávenni, olvassam ki mondjuk a krumpli szót egy piros kockákból álló piramisban. A betűk még csak a becsület kedvéért sincsenek összekeverve. Egy kattintással odébb már valódi stúdióban áll egy barna hölgy – ugyanakkora dekoltázzsal –, ő egy a betűre végződő romániai helységnevet keres, s milyen érdekes, véletlenül egyik telefonáló tippje sem pontosan az, amire ő gondolt.
Még egy kattintás, s máris megtudhatom, bizony a világon a legjobban a csigák értenek a ránctalanításhoz, s hogy, hogy nem, csak most, csak itt, csak nekem lehetőségem adódik rá, hogy egy csigakivonatból (jól olvasták!) előállított arckrémet mázoljak a képemre pofátlan összeg ellenében. Szörnyen irtózom a csigáktól.
Persze néha az ember épp azért kapcsolgat, hogy friss információkhoz jusson. Így volt ez vasárnap is, az EP-választás napján. Nos, kérem, a szavazás állásáról sokat meg nem tudtam, láttam viszont sok más izgalmasat. Tudták például, hogy Józsi és Anna miért nem köszöntek egymásnak paradicsomvásárlás előtt? Vagy hogy mennyiért vette le a melltartóját a világhírű Zsuzsika, aki persze közben annyira szégyellte magát, hogy már majdnem el is pirult?
Egy kattal arrébb már közelebb járunk. Két, maffiózónak öltözött úriember (egymást és a műsorvezetőt folyton félbeszakítva, egyre hangosabban) épp azt magyarázza, hogy amennyiben az Európai Parlamentben nem csatlakozhatnak egyetlen frakcióhoz sem, majd ők alakítanak egyet. Rémüldözök, háborgok, de azért kapcsolgatok tovább ma is, holnap is és azután is. Végül is fizetek érte, nem?
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.